Egy gyilkost, különösen egy sorozatgyilkost az átlag ember ilyennek képzel el: 20-on éves férfi, aki csúnya, zord tekintetű, pszichopata, és már messziről virít róla a mássága. Ám ez nem jó profil. A legfőbb baj a többszörös gyilkosokkal az, hogy nehéz felismerni őket, nem látszanak borult elméjűnek. Szembe jöhet velünk az utcán, beköltözhet a szomszédba, vagy akár össze is házasodhatunk, akkor sem jönnénk rá, hogy embereket öl - csak amikor már késő. Most következzenek azok a sorozatgyilkosok, akik a leginkább megcáfolják a morbid sztereotípiákat.

A tetthelyről egyből a plázába

Dana Sue Gray egy kaliforniai ápolónő volt, akinek feje felett fölött összecsaptak a hullámok. Elvetélt, nyugtatókat lopott a munkahelyéről, kirúgták és a férje elhagyta. Miután a nyugtatók már kevesek voltak számára, Dana új szenvedélyt talált: vásárlásfüggővé vált. Bár egyre inkább anyagi gondokkal küzdött, megszállottjává vált a pénz elköltésének, háza teli volt ruhákkal és ékszerekkel. Hogy finanszírozni tudja szenvedélyét, végzetes módszerhez folyamodik.

Dana három öreg hölgyet gyilkolt meg. Bekopogott hozzájuk és ápolónői mivoltát kihasználva felajánlotta szolgálatit. Amikor bejutott hozzájuk, ahol agyonverte, leszúrta, megfojtotta őket, vagy elvágta a trokukat. Nem válogatott a négy módszer közül. (Ezek a gyilkolási módszerek mind elég maszkulinnak számítanak. A nők általában méreggel vagy lőfegyverrel ölnek. Az hogy Dana így, saját kezűleg gyilkolt, igen szokatlan.) Az egyik gyilkossága különösen hajmeresztő volt. Éppen az egyik barátnője fiára vigyázott, amikor elautózott egy idős asszony házához, és lemészárolta a őt. A kisfiú addig yanútlanul kint várt az autóban, és amikor Dana Sue visszatért, azonnal a bevásárlóközpontba hajtottak.

Rátámadt egy negyedik asszonyra is, de az túlélte a fojtogatást, és a segítségével megalkodták a már körözött sorozatgyilkos rajzát. Ezzel és egy véres lábnyom segítségével azonosították az elkövetőt. A nő bűnösnek vallotta magát minden vádpontban, és életfogytiglani börtönre ítélték a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.

"A betegek döntik el, mikor a legjobb meghalni"

Dr. Jack Kevorkian patológiából diplomázott. Zenészként és festőként is hírnevet szerzett, emellett nagyon jó orvosnak tartották. A férfi nyíltan vállalta, hogy az eutanázia híve, még közönség előtt is szónokolt a véleméyéről. Ám az embereket ez nem igazán zavarta.

Ám egy idő után feltűnt a kórházban, ahol dolgozott, hogy egyre több ember hal meg, amíg ő ápolja. Bár mindannyian nagyon súlyos, illetve halálos betegekről volt szó, azért mégis gyanús volt a dolog. Értesítették a rendőrséget, akik ki is kérdezték az orvost. Ekkor hihetetlen dolog történt: Dr. Kevorkian beismerte több mint 130 ember meggyilkolását. Elmondta, hogy a betegek maguk kérték, hogy végezze el rajtuk az illegális eutanáziát. Egy szerkezet (2. kép) segítségével a betegek egy madzag meghúzásával saját magukba tudták adagolni a masinában lévő nyugtatókat és karbon-monoxidot.

Mivel az áldozatok saját magukat ölték meg Dr. Kevorkian segítségével, a férfit nem találták bűnösnek szándékos emberölésben. Tíztől huszonöt évig terjedő börtönra ítélték, de nyolc év után szabadlábra helyezték. A férfi megkapta a Dr. Halál becenevet, és híressé vált. Még a szabadulása után is sokat prédikált az eutanáziáról. 2011-ben, 83 évesen halt meg.

A világ legfiatalabb sorozatgyilkosa

Amarjeet Sada egy indiai kisfiú volt, aki nem szerette, ha más, fiatalabb gyerekek több szeretetet, játékot kapnak, mint ő. Pontosan ez, az irigység vette rá őt egy gyilkosságsorozatra. 2006-ben az akkor 7 éves Sada megfojtotta fél éves unokatestvérét. Később a saját, nyolc hónapos kishúgát verte agyon. Harmadik áldozata, akit szintén verréssel ölt meg, a szomszédja hat hónapos gyermekét.

Mindhárom kislányt Amarjeet szülei találták meg, és megpróbálták eltussolni az ügyet. Ám az utolsó gyilkosság már túl nyilvánvaló volt, és 2007-ben az akkor 8 éves kisfiút letartóztatták. Az indiaiak nem adnak ki több információt, így nem tudni, mi történt a világ legfiatalabb sorozatgyilkosával és a szüleivel.

Modernkori boszorkányüldözés

A kaliforniai Suzan és Michael Caron nem voltak egy átlagos szerelmespár. Például Suzan korábban egy gazdag férfi felesége volt, de elváltak, mert a nő rendszeresen megcsalta őt fia gimnazista osztálytársaival. Később találkozott a nála kilenc évvel fiatalabb Michaellel (eredetileg James a keresztneve, de ez nem tetszett a férfinak), s egyből összehozta őket három közös vonásuk: a hippi életszemléletük, a drogfüggőségük és a skizofréniájuk. Összeházasodtak, és Suzan kezdte hordani a nadrágot közülük. A középső nevüket Bear-re változtatták, saját spirituális egyházat alapítottak és elhatározták, hogy kiirtják a boszorkányságot. Mindketten téveszéktúl szenvedtek, és Michael úgy vélte, engedelmeskednie felesége hallucinációinak.

Bár vallási vezetővé nevezték ki magukat, csupán egy követőjük volt, mégpedig a 22 éves szobatársuk, Keryn Barnes. Suzan féltékeny volt a fiatal lányra, ezért bogarat ültetett férje fülébe, hogy Barnes boszorkány. Míg Keryn a földön aludt, a férfi egy serpenyővel agyonverte. A házaspár elmenekült, és egy marihuána-ültetvény gondnokaiként találtak munkát. Ám itt még erősebb lett a paranoiájuk, és saját erődjükként őrizték a farmot. Amikor a tulajdonos, Clark Stephens el akart látogatni a saját birtokára, Michael lelőtte, mert azt hitte, fenyegetést jelent rájuk. A páros ismét elmenekült, és egy Jon Hellyar nevű autós felvette őket. Ám a kocsiban Suzan szólt a férjének, hogy Jon lába hozzáért az övéhez. A gyilkosok feldühödtek, mert úgy vélték, hogy a boszorkány férfi így bemocskolta a nőt. Kirángatták Hellyart a saját autójából, és a járókelők szeme láttára lelőtték.

A szemtanúk leírása alapján letartóztatták a párost, akik engedélyezték, hogy egy TV interjúban részletesen beszámolnak a gyilkosságokról. Mindenkit megdöbbentett, amikor a sorozatgyilkosok boszorkánysággal vádolták meg az áldozataikat, és a világot is arra buzdították, hogy együtt lépjenek fel a sötét erők ellen. Nyilvánvaló volt, hogy a két narkós elmebajban szenved, s bár cselekvőképesnek találták őket, enyhítésre bizony számíthattak. Bár Kaliforniában létezik a halálbüntetés, a házaspárt 75-75 év börtönre ítélték, amit azóta is töltenek. Sahnos egyikük sem gondolkodik tisztábban a történtek óta, megbánást sem éreznek, sőt, Suzan azzal hncegett, hogy a fegyházban összebarátkozott a Manson lányokkal.