Michael Owen Perry 1955-ben született Louisiana államban. Ő volt családja legfiatalabb gyermeke. Az iskolában kitűnő tanuló volt, és egy népszerű helyi zenekarban a Great Pretendersben is játszott. Minden remekül alakult egészen 13 éves koráig. Ekkor halt meg a bátyja, Ronnie egy munkabalesetben, ez pedig nagyon lesúlytotta a családot. Akkor mutatkozott meg a Perry család örökös kolonca, a skizofréniára való hajlam. Ez egy komplex gondolkodási zavar, az emberiség által ismert legsúlyosabb elmebaj. A tragédia hatására Michael nővérén megmutatkoztak a skizofréniára utaló tünetek, így a lány elmegyógyintézetbe került. Michael is furcsán kezdett viselkedni, például meg volt róla győződve, hogy a bátyja Angliában nyaral.16 évesen a szülei kivzsgáltatták, majd két évvel később a Pineville-i Központi Kórház pszichiátriájára küldték a fiút. Ekkora már megjelentek a hallucinációk is.
Perry megszökött az intézetből, és visszament szüleihez a louisianai Port Arthurbe, a Mexikói-öböl partvidékére. A férfi a szülei hátsó kertjében élt egy lakókocsiban. Magába fordult, és mindig fejhallgatót viselt, még ha nem is hallgatott zenét. Megszállottan bámulta a tévét, néha üres adásra állítva. Magában beszélt, de ha mások szóltak hozzá, nem reagált. Állandóan katonai ruhákat hordott, és megváltoztatta a nevét egy értelmetlen szóösszetételre. Aggódó szülei nem tehettek semmit az ellen, hogy jóképű nagyfiuk visszatérjen a normális életbe.
Michael 1980-ban látta először a Xanadu című filmmusicalt. A film főszereplője, Olivia Newton-John egy isteni görög múzsát, Zeusz lányát, Terpszikhorét alakított, aki segédkezik egy görkorcsolya-diszkó palota megalapításában Los Angelesben. Perry rengetegszer megnézte a filmet, és rögeszméjévé vált Olivia Newton-John. Illetve nem is ő, hanem a Xanaduban alakított karaktere, Kira. Betegsége miatt Michael nem tudta megkülönböztetni a valóságot, a fikciót és saját belső hangjait, és nem tudta elhatárolni Newton-Johnt a filmbéli karakterétől.
A férfi meg volt róla győződve, hogy közte és az énekesnő között egy felbonthatatlan, misztikus kapocs van. A belső hangjai erőszakos cselekedetekre buzdították, és Perry úgy vélte, ezek csak is Newton-John parancsai lehetnek. Azt hitte, kapcsolat van Olivia malibui villája és a szülei Port Arthur-i háza között, és a bálványa a szeme színének változtatásával kommunikál vele. Michael a tévéjét üres adásra állította, a képernyőjére pedig filctollakkal színes szempárokat rajzolt. Ezeknek a rajzoknak - Perry beteg elméje szerint - mindig változott a színük, és ebből a férfi ki tudta olvasni Olivia neki szóló parancsait. A férfi hasonlóságot vélt felfedezni a bálványa és saját anyja szeme között, néha össze is keverte őket. Egyszer rájött erre, és súlyosan megverte az anyját.
A férfi arra a következtetésre jutott, hogy Oliviát fogva tartják az oroszok a közeli Arthur-tó fenekén, és a nő telepátia útján üzeni meg parancsait. A férfi az összes fát kivágta otthona környékén, hogy ne zavarják az üzenetet hordozó jeleket. Perry képzelgései paranoiába fordultak át. Üres csomagokat küldött saját magának, hogy kiderítse, megfigyelik-e. Egyre ijesztőbb látomásai lettek, például rothadó holttesteket látott előbújni a padló repedéseiből. Ezekért is Neweton-Johnt okolta. 1982-től már leveleket küldözgetett az énekesnőnek, melyben a magánéletét taglalta. A levelek ismeretlen címről érkeztek, és tele voltak bibliai utalásokkal. Eleinte ártatlanok voltak, de később egyre fenyegetőbbek lettek, emiatt fegyveres őröket rendeltek ki Olivia malibui otthonához.
Perry nem értette, hogy Olivia-Kira miért kínozza őt a televízión keresztül, ahelyett, hogy örök életet adományozna a számára. Úgy vélte, hogy csak úgy vethet véget a szenvedéseinek, hogy ha megöli Olivia-Kirát. 1983 áprilisában elutazott hozzá Malibuba. Newton-John két hektáros birtoka pont egy erdő mellett volt, így Perry napokig bujkált a fák között. Háromszor próbált bejutni az énekesnőhöz, de a biztonsági őröket látva inába szállt a bátorsága. Ám utolsó kísérlete után elkapták az őrök, akik átadták őt a helyi rendőrségnek. Azok azonosították egy lábminta alapján, és azt is kiderítették, hogy ő küldte a zaklató-leveleket. Ám mivel nem követett el semmi komolyat, elengedték.
Perry taxival elhagyta a várost, majd hazautazott Louisianába. Zavart volt, dühös, és még mindig kínozták őt a hallucinációi. Pszichotikus rohamot kapott, és dühét a családján vezette le. 1983. július 17-én kora hajnalban Michael fogott egy .357-es Magnum Berettát, és elment két felnőtt unokatestvére házába. Olivia-Kira képzelt parancsaitól hajtva mindkettejüket közvetlen közelről fejbe lőtte. Ezután hazasétált, és zenét hallgatva megvárta, hogy a szülei hazatérjenek. Amint beléptek az ajtón, lelőtte Chestert, az apját, Grace-t, az anyját és a szülei által nevelt kétéves unokaöccsét is, akit gonosz lénynek tartott. Ezután telerajzolta szemekkel a házat, ellopott 4000 dollárt a szüleitől, és elmenekült.
A rendőrség július 19-én fedezte fel a két mészárlás helyszínét. Találtak egy listát, melyre titkosírással volt felírva tíz ember neve. Köztük volt az öt áldozat, Sandra Day O'Connor legfelsőbb bírónő, Olivia Newton-John és a későbbi férje, Matt Lattanzi is. A hatóságok nem találták meg Perry-t, pedig nagyon erős hajtóvadászatot indítottak ellene.
Végül július 31-én letartóztatták Perry-t egy rádió ellopásáért Washington D.C.-ben. Csak később jöttek rá, hogy sikerült elfogniuk a louisianai családirtás elkövetőjét. Kiderült, hogy, hogy Michael egy olcsó motelben bújt meg, és meg akarta ölni a szövetségi bírónőt. A férfi szobájában kilenc (más források szerint mindössze hét), szemekkel telerajzolt tévékészüléket találtak, de egyikben sem volt adás. Perry azt állította, hogy csak a statikus képek tűntek értelmesnek a számára. A férfit visszaküldték Louisianába, ahol előkészítették az ellene szóló büntetőpert.
A pszichiáterek nem értettek egyet Michael állapotát illetően, de hosszas jogi huzavona után alkalmasnak találták a tárgyaláson való részvételre. Az ügyvéd védence pszichiátriai állapotára alapozta a védelmet, Perry azonban arra hivatkozott, hogy ő egy Isten, és csak jót akart az emberiségnek. Az esküdtszék bűnösnek találta a vádlottat szándékos emberölés vádjában, és 1985-ben halálra ítélték. A védelemnek azonban sikerült az elítélt elmeállapotára hivatkozva halasztást kapnia. A jogi huzavona még mindig nem ért véget, és 1990-ben az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került. A Kúria visszautalta a döntéshozatal kötelességét a 19. számú Louisianai Körzeti Bíróságnak. Az ő ítéletük szerint egy jogállamban tilos valakit csak azért kényszergyógykezelés alá vetni, hogy később kivégezzék. Így a férfi büntetését életfogytig tartó börtönre enyhítették a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül. A börtönben lehetősége nyílt a kezelésre, de Perry visszautasította a gyógyszereket, mondván ő egy Isten. Mind a mai napig téveszméktől szenved, és a betegsége olyan súlyossá vált, hogy semmien kezelés nem segítene rajta. Életéről egy könyv is íródott Guilty But...Insane címmel, és a Leggonoszabb című amerikai dokumentum-sorozat egyik epizódjában is volt szó az ügyéről.
