1945. június 5., Chicago. Amerika még fel sem ocsúdott a Németország feletti győzelem mámorából, amikor egy gyilkosság rázza meg a Szeles Várost. A 43 éves Josephine Rosst halálra szurkálták a lakásában, a fejét pedig egy lepedőbe csavarták. A nő küzdött az életéért, hiszen a rendőrök fekete hajszálakat találtak a lakásban. A nőn nem tettek nemi erőszakot, és semmiféle értéktárgy nem tűnt el a helyszínről. Ám volt egy nagyon groteszk motívum az ügyben: a tettes megfürdette a holttestet és leragazstotta a sebeit. A nő ismerőseinek mind volt alibijük, így a nyomozás megrekedt.
Ugyanebben az évben december 10-én a 34 éves, szintén chicagói Frances Brown is gyilkosság áldozata lett. Az elvált nő nem rég szerelt le a haditengerészettől. Őt is a lakásán ölték le, lelőtték és nyakon szúrták. A rendőrség először félresikerült rablásra gyanakodott, de ezt megcáfolta az a tény, hogy semmi sem tűnt el a lakásból. AZ ő holttestét is lefürdették, a sebeket pedig leragasztották. Egy bizarr felirat is volt a lakás falán: "Az ég szerelmére/ Kapjanak el végre/ Mielőtt még több embert ölök meg/ Nem tudom megfékezni magam". A szavakat rúzzsal írták fel a falra, így az elkövető Rúzsos gyilkos néven vált ismertté. A lakás falán volt egy véres ujjlenyomat, és a rendőrség ezúttal szemtanúkat is talált. George Weinberg hallotta a lövést hajnali 4 órakor, John Derrick, az éjszakai portás pedig emlékezett egy 35-40 év körüli, 140 font súlyú, ideges férfira a lépcsőház liftjében. Ennek ellenére a gyilkosság után négy nappal a chicagói rendőrség meglepő bejelentést tett: a nyomozók gyanúja szerint a bűncselekmény elkövetője egy nő volt.
A Frances Brown lakásán hagyott üzenet
1946. január 7-én a hatéves Suzanne Degnan szülei bejelentették, hogy kislányuk eltűnt első emeleti szobájából. A rendőrség talált egy váltságdíj-követelő levelet a szobában és egy létrát a lépcsőház mellett. A levél nagyon szűkszavú és értelmetlen volt, de hamarosan több hasonló példány is előkerült. Még Chicago polgármestere is kapott egyet, melyben az író leírta, mennyire sajnálja, hogy a ksilány nem fog előkerülni. A chicagóiak rettegtek, és sokan úgy vélték, hogy a kislányt csak a húsáért ölték meg.
Nem sokkal később valaki betelefonált a rendőrségre, és bejelentette, hogy szerinte megtalálta Ms. Degnant a csatornában. A rendőrök kimentek a helyszínre, és a csatornában megtalálták a megfojtott lány fejét. A csatorna le volt zárva, de senki sem hallotta, hogy feltörték volna. A csillagosok átvizsgálták a környéket, és megtalálták a torzó többi részét is különböző sikátorokban. Egy lakóépület pincéjében vért találtak, több mint valószínűleg Suzanne Degnanét. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a lány még élt, amikor odavitték.
William Heirens a tárgyalásán és a börtönben
Végül 1946. június 26-án letartóztatták a 17 éves William Heirens-t. A fiú a Chicagói Egyetemre járt és villamosmérnöknek készült, de a múltja zavaros volt. Az apja ivott, a szülei rengeteget veszekedtek. A fiú nagyon eleven volt. Kiskorában az anyja rajtakapta, amint papírszárnyakkal próbált elrepülni a szobája ablakából. A fiút nevelőintézetbe küldték, ahol a többi srác megtanította őt lopni és ajtókat feltörni. A fiú nagyon okos és szorgalmas volt, ennek ellenére tolvaj vált belőle. Pénzt, ékszereket és fegyvereket egyaránt lopott, egy pisztolyt pedig mindig magánál hordott. Elmondása szerint nem az izgalomért kezdett bele a tolvajlásba, és sokszor annyira megijedt, hogy visszavitte a zsákmányt oda, ahol találta. De ennyi még nem tesz valakit sorozatgyilkossá.
A fiút akkor kapták el, amikor ép egy házból menekült ez azon a környéken, ahol a Degnan család is lakott. A fiú verekedésbe keveredett az egyik rendőrrel, és közben előkerült a pisztolya is. A chicagói nyomozóknak, akik már egy éve jottányit sem haladtak a "Rúzsos gyilkosságok" ügyében, sürgősen gyanúsított kellett. Az, hogy Heirens a Degnan lakás környékén lopott, hogy fegyver volt nála, és hogy könnyen zavarba lehetett hozni, tökéletes gyanúsítottá tette. A fiút többször megverték, a kihallgatásait vezető nyomozók kegyetlenül bántak vele. Poligráfos vizsgálatnak vetették alá, de előtte megmérgezték és végigvonszolták a városon. Így nem volt nehéz megbuktatni a hazugság-vizsgálaton, ráadásul az újságírók is előszeretettel írtak a jóképű és fiatal Rúzsos Gyilkosról. A gyanúsított tudta, hogy nincs esélye a feldühödött várossal szemben, így elfogadta az ügyészség által felkínált vádalkut. Hogy elkerülje a halálbüntetést, Heirens bűnösnek találta magát Josephine Ross, Frances Brown és Suzanne Degnan meggyilkolásában. Életfogytiglani börtönre ítélték a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül. Nem sokkal később visszavonta a vallomását.
William Heirens 60 év előtt és után
Sokan megkérdőjelezik Mr. Heirens bűnösségét, méghozzá joggal. Aggodalomra ad okot a chicagói rendőrség bánásmódja a gyanúsítottal szemben. Csupán azért emeltek vádat Heirens ellen a gyilkosságsorozat ügyében, mert az utolsó gyilkosság helyszínétől nem messze lopott, és fegyver volt nála. Józan paraszti ésszel is belátható, hogy ez nem elég bizonyíték. A csillagosoknak bűnbak kellett, hiszen már egy éve vesződtek a Rúzsos gyilkosságok ügyében. A fiatal fiúból némi kínzással könnyen kitudták húzni a vallomását, hiszen az inkább bűnösnek vallotta magát, csakhogy megmeneküljön a verésektől és persze a villamosszéktől.
William csak egy tolvaj volt, nem deviáns.- Márpedig senki sem kel fel úgy egy reggelen, hogy "kislányokat darabolok fel!". A gyilkosságoknak mindig van előzménye, pl. fiatalkori szexuális túlfűtöttség, állatkínzás, gyújtogatás, ágybavizelés, stb. Heirensnél ezek hiányoztak. És még egy bizonyíték hátra van: Ms. Degnan feldarabolása. A patológus megállapította, hogy a kislányt sebészi pontossággal vágták ketté, és aki végrehajtotta a csonkítást, orvosi, vagy hasonló képesítéssel rendelkezik. Heirensnek köze sem volt a bonctanhoz. Mára egyre többen fordultak William mellé, megkérdőjelezve bűnösségét. Dr. Michael Stone kriminál-pszichológus pedig kijelentette, hogy meggyőződése szerint nem ugyanaz a személy végzett a két felnőtt nővel, mint aki megfojtotta a kislányt. Ennek ellenére William Heirens sosem szabadult. 2012-ben, 83 évesen természetes halállal halt meg. Több mint 60 évet töltött börtönben, így ő lett a leghosszabb ideig büntetését töltő rab Illinois államban.
A Fekete Dália
Egy évvel a Degnan-gyilkosság után újabb bűntény rázta meg Amerikát. 1947. január 15-én megtalálták a 22 éves amatőr színésznő, Elizabeth Short holttestét egy los angelesi parkban. A nőt a derekánál kettévágták, és darabokat vágtak ki a testéből. A száját a füleiig felvágták, a lábait terpeszbe helyezték, a karjait pedig vállszélességben 90°-ban behajlították. A gyönyörű, fiatal nőt órákon át kínozták, és az összes vére elfojt. Érdekes, de az ő holttestét és lemosták, mielőtt egy forgalmas, füves területen kidobták. A holttest mellett találtak egy zsákot, amelyben megtalálták Ms. Short vérét, a külsején pedig az elkövető cipőlenyomatait.
A gyilkosságot követően az elkövető leveleket küldött a hatóságoknak, melyben azzal fenyegette a lakosságot, hogy visszatér. A Frances Brown lakásában talált, rúzzsal írt üzenethez, illetve a Degnan-gyilkosság után talált üzenetekhez hasonlóan a Fekete Dália-levelek is inkább szalagcímek, mint fogalmazások. Egyikben sincsenek írásjelek, kevés az ige, és az írójuk játszik a nagy és kisbetűkkel. Ez fontos motívum.
A Dália-levelek egyike
Az eset megrázta Amerikát. Akkoriban többen is magukra vállalták a gyilkosságot, illetve másokat mártottak be. Mindenki gyanúsított volt, még neves hollywoodi személyiségek is. Az áldozatra ráragasztották a Fekete Dália nevet (a legtöbb forrás szerint ez a név már a halála előtt ráragadt), és világszerte hírhedté tették a nevét. A Fekete Dália-gyilkosság mind a mai napig Kalifornia állam legnagyobb publicitást kapott bűnesete, megelőzve a Tate-LaBianca gyilkosságokat, a Zodiákus gyilkos bűncselekményeit és a Menendez-féle lövöldözést is. A sors fintora, hogy Elizabeth Short csak a halála után kapta meg azt a hírnevet, amelyre egész életében vágyott -vagyis nem pont így...
Elizabeth Short a halála előtt és után
A Fekete Dália gyilkosát sosem kapták el, ennek ellenére Los Angeles lakossága továbblépett, és élte tovább az életét. Ám ezzel még nem zárult le a történet.
1999. május 16-án meghalt a 91 éves orvos, George Hill Hodel. A férfi hagyatékát a fia, a nyugalmazott nyomozó, Steve Hodel vette át. Steve talált egy családi fotóalbumot, és két fotó különösen felkeltette az érdeklődését. Mindkettő egy fiatal, fekete hajú, gyönyörű nőt ábrázolt. A modellről Steve Hodelnek egyből a Fekete Dália jutott eszébe. Akkor még nem tudta, hogy miért őrizgetett az apja egész életében fotókat Elizabeth Shortról, de elhatározta, hogy kideríti.
George Hill Hodel 1907-ben született Kaliforniában. Művészlelkű fiú volt, az IQ-ja pedig 186-os volt (ez egy ponttal magasabb, mint Albert Einsteiné). Már 14 évesen bejutott az orvosi egyetemre, ám fiatalkora miatt beilleszkedési zavarokkal küzdött. Az különösen zavarta, hogy művészként sosem ismerték el. Rajongott Los Angeles éjszakai életéért, különösen érdekelte a bűnözők sötét világa. 19 évesen álnéven munkát kapott egy újságnál bűnügyi tudósítóként, és imádta ezt a munkát. Emellett elmerült a szexben, a drogokban, a partikban és saját fantázia-világában.
Steve sosem állt közel az apjához, aki egy hideg, távolságtartó ember volt. Ugyanakkor azt a nyomozó is elismerte, hogy George rendkívül karizmatikus személyiség volt, s "az emberek valamiféle Istenként vagy királyként tekintettek rá". Ez a tulajdonsága segítette fel az orvost a legmagasabb hollywoodi körökbe. Éjszakánként hatalmas partikat adott, ahol a kaliforniai elit borban és szép nők társaságában topzódott. Barátságba került a szürrealista festővel, Man Rayjel, aki szintén odavolt a deviáns szexért és a nők erőszakos birtoklásáért. George megőrizte Ray egyik fotóját, a Minotauruszt is. Ez egy derékban átvágott női alakot ábrázol, akinek a karjai fel vannak emelve, mint a bika szavai. A modell felsőteste megszólalásig hajaz egy valódi bikáéra, innen a mű címe.
George Hill Hodel
Georgenak rengeteg pénze volt. Egy luxus nemibeteg-gondozót működtetett, ami hamar népszerűvé vált a hollywoodi elit körökben. Ide sok híres, gazdag és befolyásos férfi járt, akiknek minden pénzt megért volna, ha a titkaik a klinika falai közt maradnak. A főorvos, Mr. Hodel így rengeteg fontos ember befolyását élvezte.
A férfi 1950-ben elhagyta a családját, és Manilába költözött. Itt halt meg 1999-ben szívelégtelenségben. Steve Hodel posztumusz nyomozásba kezdett apja után, és érdekes dolgokra bukkant. Elizabeth Shortról mindenki tudta, hogy nem tud megélni a színészkedésből, ezért a gazdag férfiak társaságát kereste. George Hodel partijai remek alkalmat adhattak a nőnek, hogy beférkőzzön az elit körbe, és biztosan jelen volt rajtuk Steve szerint Ms. Short George szeretője lett, s az apja készítette el azt a bizonyos két fotót a nőről, amit a halálig őrzött.
Egy testet csak a 2. és a 3. ágyékcsigolya között lehet úgy felvágni, hogy ne sérüljön meg egy belső szerv sem. Elizabethet pontosan így darabolták fel - Suzanne Degnant úgy szintén. Egy alapszaktudással rendelkező sebész nem is képes erre. Steve átnézte az apja egyetemi dokumentumait, és kiderítette, hogy a férfi több mint 700 órát vett sebészetből. Ilyen elképesztő mennyiségű szaktudással a háta mögött biztosan tudta, hogy hogyan daraboljon fel egy emberi testet.
Steve mindent dokumentumot kikért az FBI-tól, ami az apjáról szól. Kiderült, hogy az apja a gyilkosság előtt vett egy ugyanolyan zsákot, amit a torzó mellett találtak, és amiben - a nyomozók szerint - a gyilkos a hullát szállította. Emellett átnézte a Fekete-Dália leveleket is, melyek újabb nyomot szolgáltattak. Az üzenetet olyan stílusban fogalmazta meg, mintha szalagcímek lennének. Nagyon figyelemfelkeltőek voltak, mintha egy újságíró írta volna őket. Pár bekezdéssel fentebb már írtunk arról, hogy a fiatal George Hodel újságíróként is dolgozott. Képzett újságíró volt, értett a megkapó szalagcímekhez. Ez a motívum a Rúzsos gyilkosságok esetében is megjelenik.
Man Ray: Minotaurusz
Steven megtalálta a Minotauruszt, Man Ray egyik fotóját. Groteszk módon Elizabeth Shortot is ugyanúgy helyezték el, mint a fotón látható hölgy: félbevágva, a karjai vállszélességben, 90°fokban felemelve, mintha egy bikát ábrázolna. Steven Hodel elmélete szerint az apja így akart versenybe szállni a festővel. Emellett felkutatta a korabeli újságok maradványait, az apja ismerőseinek gyermekeit, és kiderítette, hogy miről hallottak a szüleiktől. Egyszer kikérdezte az egyik nyomozó fogorvosának a lányát információgyűjtés érdekében. Kemény munka lehetett, de Mr. Hodelnek sikerült kiderítenie, hogy az apját gyanúsították annak idején a gyilkosság elkövetésével, de nem tartóztatták el.
Közben előkerült egy újságíró is, aki hajlandó volt segíteni Steve-nek. Szerzett egy aktát, amit még a Dália-ügy eredeti nyomozója, Frank Jamison gyűjtött össze. Ezekben voltak fotók, újságkivágások és interjújegyzetek is. Volt benne egy lista is, amely felsorolta a Dália-ügy fő gyanúsítottjait. Dr. Hodel fent volt a listán. Az is kiderült, hogy az akkori rendőrség bepoloskáztatta a Hodel házat. A legtöbb hanganyag teljesen érdektelen, de egy mondat azóta is kísérti Steve-t. Az apja kijelentette, hogy: "Feltételezik, hogy megöltem a Fekete Dáliát. Most nem tudják bizonyítni.". Ez felér egy vallomással.
Miután Steve megbizonyosodott álláspontja felől, összegyűjtötte a bizonyítékait és elvitte Steven Kay ügyésznek. A jogszakértő azt mondta, hogy ha George még élne, halálbüntetést kérne rá.
Steve szerint azért úszhatta meg az apja a felelősségre vonást, mert sok befolyásos lekötelezettje volt. Azok a hírességek, akiket a partijain vagy a nemibeteg-klinikáján megismert, mindent megtettek volna azért, hogy az idősebb Mr. Hodel ne szóljon senkinek se a titkaikról. Amikor az orvos gyanúba keveredett a Dália-gyilkosság ügyében, a lekötelezettjei minden befolyásukat bevetették, hogy megmentsék. Még az sem érdekelte őket, hogy egy fiatal nő megkínzásáról és meggyilkolásáról volt szó.
Ám ez a kegyetlen ügy még mindig nem ért véget. Steve Hodelt aggasztották a Fekete Dália és a Rúzsos Gyilkosságok közötti hasonlóságok, mint a testek lemosása; a kislány sebészi feldarabolása; a szalagcímbe illő, rúzzsal írt üzenet; a levelek, stb. Ráadásul a nyomozó tudta, hogy a Dália holttestének helyet adó park nem messze volt a Degnan Avenue-tól. Degnan volt az 1946-ben megfojtott kislány családneve is. Az ifjabb Hodel elmélete szerint az apja a Degnan sugárútra akarta vinni Ms. Short hulláját, de a sötétben rossz felé ment, és csak véletlenül tette le a torzót a parkban. Így akarta jelezni, hogy ő követte el a Rúzsos Gyilkosságokat. Steve tovább kutakodott, és megdöbbentő adatra bukkant: George Hodel a Rúzsos gyilkosságok időszakában Chicagóban tartózkodott! Amikor erre rájött, William Heirens még élt, azonban a nyomozó által gyűjtött adatok nem voltak elegendőek ahhoz, hogy szabadlábra helyezzék.
Steve Hodel
És Steve nyomozása ezzel még mindig nem ért véget. A gondolatmenetével eljutott Manilába is, pontosabban a 28 éves Lucila Lalu 1967-es meggyilkolásáig. A nőt szintén megcsonkították, és a torzóját az Elizabeth Shortéhoz hasonló helyzetben helyezték el. A helyszíntől nem messze pedig volt egy utca, amit Zodiacnak neveztek el. Steve Hodel úgy véli, hogy az apja ölte meg Lucila Lalut, amin még nem is lepődnénk meg. De a férfi azt is kijelentette, hogy szerinte George Hodel a Zodiákus gyilkos! Ebben már szerkesztőink is kételkednek, hiszen a Zodiákus gyilkosságok (1968-1969) idején az orvos már rég a Fülöp-szigeteken élt.
A Zodiákus-ügy belekeverése a nyomozásba sok emberben keltett visszatetszést, és többen is elfordultak Mr. Hodeltől. Ennek ellenére a férfi magabiztos, és már 15 éve nyomoz az apja után. Négy könyvet adott ki, így Edgar Allan Poe-díjra is jelölték, és az első könyve a New York Times bestseller-listájára is felkerült. Van egy blogja is, a http://stevehodel.com/blog/, és még egy színdarabot is írt az ügyről. A nyomozása miatt több családtagja is elfordult tőle, a mostohaanyja szóba sem áll vele, és sokan őrültnek tartják a férfit. Ennek ellenére magabiztos maradt, és még mindig nyomoz.