1992. június 8-án kora reggel az angliai Camberley lakói sokkoló látvánnyal szembesültek. Egy tizennyolc éves fodrász, Katie Rackliff (1. kép) holtteste feküdt egy népszerű park gyepén. A fiatal nőt összesen 32 szúrás érte a mellkasán, a hasán és nyakán, ennek ellenére a vérveszteségbe halt bele. Azonban a borzalmaknak még nincs vége: az áldozat nadrágját leszaggatták, és szétvágták a nemi szervét. Brutális csonkítás volt.

A nyomozók számára egyértelmű, hogy egy szexgyilkossággal állnak szemben. Ez máris leszűkítette a gyanúsítottak körét, hiszen nyilván férfi lehetett az elkövető. Miután a bonctani vizsgálat megállapította, hogy a nőt az előző este, éjfél körül ölték meg, a rendőrség nekiállt kikérdezni a tanúkat. És értékes nyomra bukkantak. Megtalálták Katie fiúját, aki elmondta, hogy az áldozat vele volt azon a végzetes estén. Mitöbb azt is elismerte, hogy éppen akkor szakított a lánnyal, miután Rackliff rajtakapta őt egy másik lánnyal. Habár Katie még meg is bocsátott volna, a férfi nem akarta folytatni a kapcsolatot.

A nyomozók azt hitték a helyzet egyértelmű: a szakítás veszekedésbe torkollt, és a férfi annyira begurult, hogy lemészárolta a lányt. Ám nem volt semmilyen tárgyi bizonyítékuk a gyanúsított ellen. Ráadásul egy gyilkos nem mondaná el a rendőröknek, hogy éppen a megölése előtt szakított egy gyilkosság áldozatával. A nyomozók, még ha kétkedve is, de elengedték a férfit. Az ügy megfeneklett, és a nyomozás további egy évig jottányit sem jutott előre. Úgy tűnt, hogy a Rackliff-ügy bevonul a megoldatlan bűnügyek hosszú sorába.

Camberley már kezdte elfelejteni a brutális bűntényt, amikor a gyilkosság egyéves évfordulóján újabb támadás rázta meg a helyieket. Egy fiatal lány, Ann-Marie Clifford sikoltozva hívta a mentőket, és elmondta, hogy megkéselték. A mentősök azonnal bevitték a diáklányt a sürgősségire, és ellátták a sérülését. Bár a szúrás a mellkasán érte, csodálatos módon nem talált el létfontosságú szervet, és az áldozat állapotát stabilizálták. A műtét után természetesen a rendőrség vette ár az ügyet, és kikérdezte a sebesültet. Clifford elmondta, hogy egy barátjával labdázott, és elvétette az egyik dobást. A labda a barátja fejét találta el, aki begőzölt, fogott egy kést, és habozás nélkül megszúrta vele.

A kihallgató nyomozót megdöbbentette, hogy egy jelentéktelen baleset késeléshez vezetett. De az igazi rémület csak ezután következett. A lány elmondta, hogy a késelő egy egy 13 éves fekete lány volt, Sharon Carr (2.kép). A diáklány - akit természetesen azonnal letartóztattak - kedves és illedelmes volt, nagy népszerűségnek örvedett a diáktársai és a tanárai körében is. Senki sem hitte volna, hogy képes ekkora erőszakra.

A rendőrség kikérdezte Sharon anyját is a támadásról. Az ő véleménye már közel sem volt olyan pozitív a lányáról. Állítása szerint a lánya ivott, dohányzott, és lázadó magatartást tanúsított a szüleivel szemben. Mi több, Sharonnak agresszív hajlamai voltak, és legalább egyszer az anyja rajtakapta, amint éppen gyilkosságokat rajzolt le. Állítólag olyan rajz is volt köztük, amin pont az anyja volt az áldozat.

A rendőrség házkutatást tartott Sharon szobájában. Megtalálták a rajzokat, melyek kivétel nélkül gyilkosságokat, főleg késeléseket ábrázoltak. A lány naplóját (3.kép) is megtartották bizonyítékként. Még abban az évben megtartották a tárgyalást, és Ann-Marie vallomásának köszönhetően Carrt könnyedén el tudták ítélni. Mivel beismerte bűnét, két évet kapott a fiatalkorúak börtönében.

Közben valamelyik nyomozónak eszébe jutott, hogy talán el kéne olvasni az elkövető naplóját. Már lefoglalták, és talán lehetnek benne érdekes dolgok, miért ne? És találtak is valamit, ami az egész nemzetet megrázta: Sharon Carr terjedelmesen leírta Katie Rackliff 1992-es meggyilkolását, és önmagát nevezte meg elkövetőként. Ráadásul olyan dolgokat is leírt benne, amiket a nyomozókon kívül csak az elkövető tudhatott. Hogy biztosra menjenek, a nyomozók többször is kihallgatták Sharont az üggyel kapcsolatban, aki azonnal beismerte, hogy 12 évesen ő végzett a fiatal fodrásznővel.

De vajon mi késztetett egy 12 éves lányt egy szexgyilkosság elkövetésére?

Sharon Louis Carr 1979. december 21-én született a Surrey megyei Camberrey-ben, Angliában. Az anyjának vele együtt négy gyermeke volt három különböző apától. Carr hét éves volt, amikor az anyja olyan súlyosan összeverekedett az akkori párjával, hogy mindketten kórházba kerültek. Ez hatalmas sebet hagyott Sharonban. Habár a lány jól teljesített az iskolában, és igen népszerű volt, legbelül erős érzelmi gondjai voltak, és gyökeret vert benne a szadista hajlam. 

Sharon még csak tizenegy éves volt, amikor elcsalta az egyik szomszédjának kutyáját, majd egy ásóval agyon verte. Ha egy gyerek állatokat kínoz, esetleg megöli őket, az egyértelmű jelen a felnőttkori agresszivitásnak. Sok sorozatgyilkos kínzott állatokat a gyermekkorában. Sharon pedig pontosan ebben lelte örömét.

Az anyja hamarosan már nem tudta kontrollálni Sharont, és nevelőszülőkhöz küldte. Ez hatalmas törés volt a számára. Azonban fél évvel később visszatért, még dühösebben és őrültebben. Sharonban, mint sok más kamaszlányban is ebben a korban kezdett ébredezni a nemisége. A bimbódzó szexualitása azonban találkozott az agresszivitásával és az anyja iránti dühével. Mindez szexuálisan szadistává tette már 12 éves korára.

Sajnos Sharon azon szadisták közé tartozott, akik vonzódtak a halálhoz és csonkításhoz. Az ilyen emberek viszonylag ritkák, de kifejezetten veszélyesek. A kaliforniai Edmund Kemper tíz embert ölt meg, közülük többnek levágta a fejét, majd ezután megerőszakolta őket. A louisianai Sean Vincent Gillis nyolc nőt ölt meg, többet közülük fel is darabolt. Két áldozatából evett is, ráadásul az egyik áldozata egy nyolcvankét éves idős hölgy volt.

A nők között szinte példanélküli ez a fajta viselkedés, de sajnos akad rá példa. Egy szélhámosnő, Shirley Jo Phillips meglopta, majd lelőtte az édesanyját, majd egy idős barátnőjét is. Mindkettejük holttestét feldarabolta, de valamiért nem rejtette el. A kriminológusok még mindig nem értik, hogy miért folyamodott kétszer is a darabolás módszeréhez, így valószínű, hogy puszta élvezetből tette.

Sharon Carr is arra készült, hogy valóra váltsa fantáziáit, a lehető legkegyetlenebb módon. Ezt a naplójában is megírta. 1992. június 7-én a lány két férfival Camberley utcáin autókázott, miközben sokat ivott. Ez feloldotta a gátlásait, és úgy döntött, hogy végre véghez viszi a tettet, amiről korábban annyit fantáziált. Ekkor meglátta Katie Rackliffet, aki épp az imént szakított a pasijával. Sharon felfigyelt a vonzó, sírdogáló, védtelen nőre, és felajánlotta, hogy elviszi. Katie beszállt az autóba, és míg Sharon két barátja az első üléseken ültek, ő a hátsó ülésen maga mellé engedte a nőt.

Katie valószínűleg semmi olyat nem mondott, ami feldühítette Carrt. Ő már addigra eldöntötte, hogy megöli ezt az embert. Sharon jóval éretteb volt a koránál, idősebbnek is tűnt, és beszédbe elegyedett az új utasukkal. Ám a közeledése túl vehemens lehetett, mivel Katie később begőzölt, és kiszállt a kocsiól. Carr utánament, a földre teperte, és elkezdte szurkálni Katie-t. Az áldozat védekezni próbált, de Sharon, aki minden dühét beleadta a szúrásokba, erősebbnek bizonyult nála. A két férfi pedig tétlenül nézte, amint a 12 éves gyerek lemészárol egy ártatlan nőt.

Rackliff elvérzett a hideg gyepen, d a gyilkosság nem csillapította Sharon vágyait. Letépte a nő nadrágját, és beleszúrt a genitáliájába. Majd szétvagdosta azt. Borzasztó, hogy egy gyerek, egy lány képes volt ilyen szörnyűségre, és a két barátja semmit sem tett ellene. Miután a gyilkos végzett a csonkítással, visszaszállt az autóba, és elhagyták a helyszínt. 

Az embereket megdöbbentette a szörnyű gyilkosság. Habár az Egyesült Királyság "büszkélkedhetett" a világ legfiatalabb gyilkos nőivel (a 11 éves Mary Bell megfojtott két kisfiút, a 15 éves Lorraine Thorpe pedig halálra verte az apját és egy lakótársát), Sharon Carr még őket is felülmúlta. Az újságok felkapták "az ország legfiatalabb szexgyilkosát", aki majdnem megúszott egy gyilkosságot. Ez lett Surrey leghírhedtebb emberölési ügye.

Az ügyészség vádat emelt Sharon Carr ellen. A lány mellé kirendelt ügyvéd egyből rámutatott a nyilvánvalóra, vagyis hogy épelméjű ember nem követhet el ekkora borzalmakat. Pszichiátrai vizsgálatoknak vetették alá a lányt, és szkizoaffektív zavart diagnosztizáltak nála. Ez egy gyakori és nagyon súlyos kórkép, gyakorlatilag a skizofrénia és hangulatzavarok kombinációja. Az iyen emberek nehezen különböztetik meg a fantáziát a valóságtól. Ez kihatott Sharon szexuális fantáziáira is, és ez vezetett a gyilkossághoz.

Habár diagnosztizáltan elmebeteg és még csak kiskorú volt, Sharon Carrt cselekvőképes felnőttként állították bíróság elé. Bűnösnek találták előre megfontolt emberölés vádjában, és 1997. március 25-én életfogytiglani börtönre ítélték. Leghamarabb 14 év letöltése után szabadulhatott volna, de 2003-ban ezt 12 évre mérsékelték. A lány állítólag jelenleg is pszichiátriai kezelés alatt áll a betegsége miatt. Két idősebb barátját, akik végig nézték a gyilkosságot, sosem azonosították. Sharon sem fedte fel még a kilétüket, így még mindig szabadlábon vannak.