1969. december 7., a Mexikóvárosi Női Börtön. Zsúfolt vasárnapi látogatási nap volt ez, ennek ellenére minden jól ment. Nem volt sem verekedés, sem lázadás, az őrök is nyugodtak voltak. Este megtartották a szokásos létszámellenőrzést, és megdöbbentő felfedést tettek: eltűnt az egyik rab. A zűrös amerikairól, Sharon Kinneről volt szó, akit gyilkosság miatt zártak be négy évvel korábban, és akit mindenki csak La Pistolerának hívott (ez spanyolul annyit tesz: "A pisztolyhős asszony").Körözést adtak ki a nőre, de nem találták meg. A hatóságok rettegtek La Pistolera következő tettétől, és értesítették az amerikai rendőrségeket is. Jogos volt az aggodalmuk; a szökött rab egy pszichopata gyilkos volt, aki eddig mindenkit megölt, aki gátat szabott a vágyainak.
Ez a mozifilmbe illő történet harminc évvel korábbra nyúlik vissza. Sharon Elizabeth Kinne (lánykori nevén Hall) 1939. november 30-án látta meg a napvilágot a missouri állambeli Independence városában. A szülei, Doris és Eugene Hall mindent megtettek, hogy jól neveljék a lányukat. Bár a család többször is költözködött, Sharonnak kifogástalan gyermekkora volt, és senki sem bántalmazta. 16 évesen megismerkedett a 22 éves egyetemistával, James Kinne-vel, és azonnal egymásba szerettek. 1956-ban összeházasodtak, letelepedtek Independence-ben, és született két gyermekük. Templomba járó, törvénytisztelő család voltak, és az amerikai álmot élték.
A legtöbb lány szívesen élte volna Sharon életét, de ő utált háziasszony lenni. Elege volt James vallásosságából és a gyereknevelésből. Hamarosan vigaszra talált egy házasságon kívüli viszonyban, melyről a férje is tudomást szerzett. James hamarosan válni akart. Azt hihetnénk, hogy Sharon örült a házasság felbontásának, de ő rá akarta tenni a férje 25 000 dolláros életbiztosítására. Akkoriban ez hatalmas pénznek számított, és a nő megtalálta a módját annak, hogy hogyan szerezze meg.
1960. március 19-én James elaludt napközben. A neje kihasználta az alkalmat, fogott egy pisztolyt, a férje fejéhez emelte, és meghúzta a ravaszt. Lenyűgözte a gyilkosság okozta és az ezzel járó adrenalin. Ezután kihívta a rendőrséget, és bejelntette Mr. Kinne halálát. A kiérkező rendőröknek azt hazudta, hogy a két éves kislányuk, Danna sütötte el a pisztolyt, miközben a fegyverrel játszott. A rendőrségi és a biztosítási nyomozók egy hónapig nyomoztak, de nem találtak terhelő bizonyítékot az anya ellen. A gyilkos fegyver olyan olajos volt, hogy nem voltak rajta ujjlenyomatok, így az esetet balesetnek könyvelték el. Dannát nem vonták felelősségre, Sharon pedig megkapta az áhított 29 000 dollárját.
A pénzzel a gyilkos sokkal szabadabban élhetett. Vett magának egy autót, és maratoni vásárlásokba vetette magát. Talált magának egy új szeretőt is a jómódú autókereskedő, Walter Jones személyében. A férfinek volt egy Patricia nevű csodaszép felesége és gyerekei is, de Sharon mindenképp hozzá akart menni. Mr. Jones ezt megtagadta. Sharon ekkor azt hazudta a szeretőjének, hogy terhes, mire az szakított vele. Hiba volt! Sharon Kinne mindig megszerezte amit akart, és megölte azt aki az útjába állt. Walter Jones ezt hamarosan a saját bőrén tapasztalta meg.
A gyilkos 1960. május 26-ára elhívta Patricia Jones-t egy találkára. (A két nő már korábban is találkozott egymással, amikor Sharon vett egy Ford Thunderbirdet Waltertől.) Azt hazudta a gyanútlan asszonynak, hogy Mr. Jones-nak viszonya van Kinne nővérével. Mrs. Jones beszállt Sharon autójába, és egy elhagyatott helyre mentek távol Independence-től. Amikor a gyilkos úgy érezte, elég kietlen ehylen vannak, megállt, és pisztolyt fogott Patriciára. Mindketten kiszálltak, és Kinne még egy ideig sétáltatta a vetélytársát. Ezután hátulról többször rálőtt az áldozatra, és hagyta meghalni. Nyugodtan visszaszállt az autójába és hazament.
Mrs. Jones holttestét viszonylag hamar megtalálták és azonosították. A nyomozók kiderítették, hogy Sharon volt az utolsó ember, aki élve látta az áldozatot. Letartóztatták és vádat emeltek ellene. Csakhogy a hatóságok sehol sem találták a gyilkos fegyvert, mely létfontosságú lett volna a tárgyaláshoz. Kinne-t felmentették, ám ezzel még nem zárult le a történet. Az independence-i nyomozók 1962-ben perbe fogták a gyilkost James Kinne meggyilkolásának vádjával. A vádlott ügyvédje azzal érvelt, hogy az előző nyomozati vizsgálat is azt igazolta, hogy Danna Kinne lőtte le az apját. A védelem bizonyítani tudta, hogy egy két éves kislány már meg tudja húzni a ravaszt, és azzal is előálltak, hogy Danna bizarr módon élvezte a fegyverek társaságát. Az ügyészség Kinne-ék megromlott házasságára, az életbiztosítási pénz nagyságára és a gyilkosság gyanús körülményeire hivatkozott. Az esküdtszék öt és fél órás tanácskozás után bűnösnek találta Sharon Kinne-t, és életfogytiglani börtönre ítélték.
1964-ben újratárgyalták James Kinne ügyét. Eleinte kivonták az ügyből a médiát, de később ezen változtattak. Az esküdtek kiválasztása szokatlanul sok időt vett igénybe, és mivel a kiválasztottak sem voltak a helyzet magaslatán, a tárgyalást meg kellett ismételni. A harmadikra '64. júniusában került sor, és a vád ezúttal már a halálbüntetés kiszabását szorgalmazta. A tanúk állíásait mind az ügyészség, mind a védelem megvétózta, a vádlott pedig kijelentette, hogy még egy tárgyaláson nem hajlandó részt venni. Az esküdtek - akik egytől egyik férfiak voltak - tehát csak magukra számíthattak, és sokkal jobban érdekelték őket a fiatal gyilkos nő bájai, mint a száraz jogi beszédek. Végül holtpontra jutottak, és hét-öt arányban megszavazták a vádlott felmentését minden vádpont alól. Sharon Kinne ezután szabadon elsétált.
Az áldozatok családtagjait megrázta az ítélet. Joyce Wagers, Walter Jones húga 12 éves volt, amikor részt vett sógornője gyilkosának tárgyalására, és azt mondta, hogy "úgy érezte, hogy [Sharon] tekintete mélyen a lelkébe hatol". A nő azt is elmondta, hogy bármikor, amikor Walter eljött hozzá látogatóba, mindig Kinne nevét kiabálva ébredt fel.
Ami Sharont illeti, ő ott folytatta, ahol abbahagyta. Szabadulása után összejött egy Francis Samuel Puglise nevű férfival, és kapcsolatba került a Kansas városi maffiával. A gyermekeit James Kinne apjához küldte, ő pedig Mexikóba költözött Puglise-zel, hogy összeházasodjanak. Ám megromlott a viszonyuk, és Sharon nem szerette a mexikói légkört. Vissza akart menni az Államokba, de nem volt rá pénze. Már pedig ez a nő mindig megkapja, amit akar...
1964. szeptember 18-án Sharon magára hagyta Puglise-t, és elment csavarogni. Az utcán találkozott a mexikói születésű amerikai Francisco Paradez Ordonezzel. A férfinak megtetszett a fiatal és tüzes amerikai nő, és meghívta pár italra a helyi kocsmába. Ezután Sharon szeretkezés ígéretével egy motelszobába csalta Ordonezt, de még mielőtt bármi sikamlósra került volna a sor, lelőtte a férfit. El akarta rabolni a férfi pénzét és az autóját, de nem volt elég gyors. A motel személyzete meghallotta a lövést, é az egyik alkalmazott, Enrique Martinez Rueda rányitott Sharonra. A gyilkos rálőtt a férfira, de csak a vállát sebezte meg. Rueda rázárta Sharonra az ajtót, elmenekült és hívta a rendőrséget.
Kinne-t azonnal letartóztatták, és vádat emeltek ellene gyilkosságért. A nő azzal védekezett, hogy ő csak fotókat akart mutatni Ordoneznek, aki meg akarta erőszakolni, és önvédelemből lőtte le. Sharon nagyon arrogáns volt, és azt hitte,ezt is megússza. Szerencsére tévedett, a mexikói törvények ugyanis kevésbé elnézők. Bűnösnek találták a gyilkosságban és tíz év börtönre ítélték. Mivel már James Kinne és Patricia Jones megölésének híre is eljutott Mexikóba is, a sorozatgyilkosnőtől féltek a rabtársai. Egyeduralkodó lett a rácsok mögött, és aki ezt kétségbe vonta, annak számolnia kellett Sharon dühével. Balhés rab volt, egészn 1969-ig.
A legenda szerint egy börtönőr engedte ki a rabot a cellájából, biztosan azonban senki sem tudja, hogyan szökött meg. Bár egész Mexikóban és az USÁ-ban is kerestették, Kinne-t sosem fogták el. Az azonban biztos, hogy a bűnözéssel nem állt le, ez addigra már a vérében volt. A nő most lenne 77 éves, és sokak szerint még mindig vígan éli az életét. Ahhoz túl okos és ügyes, hogy ne így legyen. Egyszerűen lenyűgöző, hogy egy ilyen személyiségű nőt, mint Sharon Kinne, senki és semmi sem állíthatott meg. Ez elképesztő!
