Rhonda Belle Thomley 1907-ben született James Robert Thomley és Mary Frances Grimes lányaként. A gyermekkoráról nagyon keveset tudunk. 1922-ben hozzáment egy W. R. Alderman nevű férfihoz, ám a házasságuk nem állt stabil alapon. A kapcsolatukban sok szenvedély volt, ráadásul Rhonda jóval szexéhesebb volt, mint az akkori átlagos nők. De nem bírtak egymással, és négy évvel később elváltak.
1928-ban Rhonda hozzáment George W. Garretthez, és öt gyermekük született:
- Mary Adelaide Garrett (1930-1934)
- Ellyn Elisabeth Garrett (1932-1943)
- Emogene Garrett (1934-1937)
- Ann Cajolyn Garrett (1934-1940)
- Judith Garrett (1938-1939)
Garrették első gyermeke, Mary 1934-ben természetes halállal halt meg. Akkoriban nagy volt a gyermekhalandóság, így sok gyerek halt meg. (Mary halála bizonyítottan természetes okokból következett be.) A kislánya halála azonban nem várt reakciókat indított el Rhondában. A gyászoló anyának tetszett a haláleset, élvezte a dolgot. A család három következő gyermeke azonban egészséges volt, így Rhonda nem élhette ki újra a vágyait. Az újságokból és a rádióból azonban sok fekete özvegy esetéről hallhatott, ami ihletet adott az anyának. Rhonda könnyedén bemehetett a patikába, és nagy mennyiségű arzént vásárolhatott, mondván rovarokat, patkányokat akar kiirtani. A nő végül elszánta magát, és 1937-ben megmérgezte a saját kislányát, Emogene-t. Az arzén azonban egy lassan ható méreg, így az áldozat irtózatos kínok között halt meg. Mivel akkoriban gyakoriak voltak a járványok, senki sem gyanakodott gyilkosságra, és Rhonda is megkapta a kívánt gyönyört.
Az asszony két évig bírta ki újabb gyilkosság nélkül, 1939-ben már a saját korosztályából választott áldozatot. George Garrettnek is borzalmas kínhalála volt, ám ez egy kicsit sem bizonytalanította el a gyilkosát. A férfinak ugyan volt életbiztosítása, ám ez nagyon csekély összeg volt, és el is lett költve a temetésen. Így az özvegy pincérnőnek állt, hogy eltartsa a lányait és az idős édesanyját. Rhonda még a második gyilkosság évében hozzáment a harmadik férjéhez, Talmadge John Gipsonhoz, ám ugyanebben az évben el is váltak. Az 1939-es év újabb tragédiát is hozott magával. Judith Garrett szintén elhunyt, de természetes halállal.
Az asszony egyedül maradt, de ez nem zavarta. 1940-ben rovarirtót tett Ann Garrett tejébe, ami meg is ölte a lányt. 1943-ban Ellyn is hasonló sorsra jutott. Mivel nem maradt több gyereke, 1944-ben Rhonda megölte az anyját, Mary Grimes-t is. Most is a kedvencét, az arzént vetette be, így nagyon kegyetlen halált okozott az áldozatnak. Az, hogy Rhonda megölte az anyját, nem csak gonosz, de rendkívül hálátlan tett is volt.
A gyilkos egyedül maradt, de nem hosszú időre. 1950-ben hozzáment az 51 éves Claude Carroll Martinhoz. A férfi rajongott a pincérnőért, még ha az nem is volt egy szépség. Ám 1951-ben Claude-ot is megölte, és ezúttal is arzént használt. A gyász összehozta a gyilkost Claude mostohafiával, Ronald Martinnal. Bár a férfi jóképű volt, és húsz évvel fiatalabb is volt Rhondánál, a nő felkeltette a mostohafia figyelmét. Egyre több időt töltöttek együtt, és szexuális kapcsolatba kerültek. A kapcsolat megbotránkoztatta az alabamai Montgomery lakosait (itt élt és dolgozott a sorozatgyilkos), ennek ellenére Ronald is ide költözött, és 1951-ben elvette a mostohaanyját. Még az apja halálának évében!
A házasság kibírta a helyiek pletykáit, és a pár öt évig boldogan élt együtt. Ám Mrs. Martin nem bírta tovább, és 1956-ban lassan megmérgezte ifjú férjét. Az orvosi közbeavatkozás megmentette Ronald életét, ám a férfi hajszálának vizsgálata kiderítette, hogy a szervezete telítve volt arzénnal. Mivel az áldozat lebénult, a rendőrség bekapcsolódott az ügybe. Mivel a házasság mindenki szemét szúrta a városban, a nyomozók egyből Rhondát vették elő. Átnézték a nő múltját, és rátaláltak a halálesetekre. Elrendelték a két halott férj, az öt gyermek és az idős édesanya exhumálását is, és hat tetemben arzén nyomaira bukkantak. Rhonda beismerte bűneit, de azt állította, hogy nem tuja miért követte el őket. (Mivel az asszony többször is ölt, ez az állítás igen valószínűtlen. Több kriminológus is egyet ért abban, hogy a Mrs. Martin egyszerűen nem akarta beismerni, hogy élvezte a gyilkolást.) És itt még nem állt meg.
A börtönfelügyelő a kihallgatáson megkérdezte a gyanúsítottat, hogy szerinte ki fog-e valaha is szabadulni a börtönből. Rhonda kijelentette, hogy nem akar kiszabadulni, mert akkor újra ölne. A nő annyira tudatában volt gyilkolási kényszerének, hogy ő maga kérte az életfogytiglani szabadságvesztést. Ám a kívánsága nem teljesült. Rhonda Belle Martint bűnösnek találták Claude Martin meggyilkolásában, és villamosszék általi halálra ítélték. Az ítéletet 1957. október 11-én hajtották végre. 1998-ig ő volt az utolsó nő, akit villamosszékben végeztek ki.
Rhonda egy utolsó nagy gesztussal búcsúzott el e világtól. A holttestét orvosi vizsgálatokra ajánlotta fel. Candice Delong, a nyugdíjas FBI profilozó erről azt nyilatkozta: "Ezt egy utolsó nagy gesztusnak szánta. Ugyanakkor ezzel jelezte, hogy nem felelős a gyilkosságokért. Azt jelezte vele: Az ördög kényszerített rá. Talán megtalálják őt az agyamban!"
