Sylvia Likens
Szegény Sylvia Likenst és húgát, Jenny-t 1965-ben a cirkuszosként dolgozó szüleik bízták rá egy indianai hét gyermekes anyára, Gertrude Baniszewskire, hogy ne kelljen annyit utazniuk. A vasalónő heti húsz dollárt kért a lányok gondozásáért, de még ez a kis összeg sem érkezet meg. Mrs. Baniszewski ekkor verni kezdte a lányokat, különösen Sylviát. És itt még nem állt meg.
Baniszewki rávette saját gyermekeit és azok barátait is, hogy közösen verjék és kínozzák meg Sylviát. A nő Jenny-t is arra kényszerítette, hogy üsse meg a testvérét. A bántalmazások hatására az áldozatnak vizelettartási gondjai támadtak, ezért Gertrude bezárta őt egy alagsori kamrába. Tűzforró vízben fürdette, több száz cigarettát nyomott el a testén, az égésekre sót dörzsölt, és ráerőszakolta, hogy megegye a saját székletét. Arra kényszerítette, hogy leveleket írjon a szüleinek, miszerint jól van.
Az asszony éheztette az áldozatát, és ami a leghajmeresztőbb, kiskorú bűntársai segítségével egy forró zsákvarrótűvel a következő mondatot véste Sylvia hasára: "Prosti vagyok és büszke vagyok rá!" Jenny egy barátja segítségével felvette a kapcsolatot a gyámhatósággal, de Gertrude elküldte őket. Sylvia három hónapnyi szenvedés után megpróbált megszökni, de Baniszewski és a lánya fiúja ezt észrevették, és egy seprűnyéllel agyon verték. Sylvia Likens ezután még két napig életben volt, míg végül meghalt. 16 éves volt.
Ám Gertrude is elkövette a kínzós gyilkosok egyik gyakori hibáját: hívta a mentőket, akik a lány sebeit látva azonnal a rendőrséghez fordultak. Gertrude megparancsolta a gyerekeknek, hogy ne mondjanak el semmit, ennek ellenére Jenny Likens előre lépett, és minden szörnyűségről beszámolt. A vallomása alapján Gertrude Baniszewskit 1971-ben életfogytiglani börtönre ítélték. 1985-ben azonban már szabadult, mert azt állította, hogy kábítószer hatása alatt követte el a borzalmakat. 1990-ben tüdőrákban halt meg.
Jeffrey Baldwin
A kis Jeffrey Baldwint és három testvérét nagyanyjukra, a gyeermekpszichológus Elva Bottineaura bízták. Ám az egyiküknek sem jutott eszébe, hogy az asszonynak és férjének, Norman Kiddmannek aktája van a rendőrségen, mint visszaeső gyermekbántalmazók. A házaspár nagyon jól bánt a legkisebb és a legnagyobb rájuk bízott gyerekkel, de Jeffrey-t és a nővérét megkínozták.
A két delikvenst egy ablaktalan kamrába zárták, éheztették, Jeffreí-t még csak ki sem engedték onnan. Nem engedték ki őket a WC-re,a gyerekek a saját mocskukban tengedték mindennapjaikat. Elva disznónak hívta őket, és a többi gyereknek is meghagyta, hogy nevezzék őket ugyanígy. Mindkettejüket fel-alá járatták a könyhában, miközben a házaspár nyugodtan nézte őket. Még ha ehettek is, csak maradékot a földről. Nem fürödhettek és nem beszélgethettek hangosan egymással.
Jeffrey volt a szerencsétlenebb, mert ő sosem hagyhatta el a házat egész életében. Mivel nem jutott fényhez, a csontjai ellágyultak. Légzési nehézségei is támadtak, mivel a kamrában a saját mocskában kellett élnie, és ott sohasem szellőztettek. 2002. november 30-án hunyt el, mindössze öt évesen. Szepszis végzett vele. Halálakor könnyebb volt, mint mikor Elvához került, nagyjából két évesen.
Elva hívta a mentőket, de akkor a kisfiú már halott volt. A mentők kihívták a rendőröket, akik letartóztatták a házaspárt. Közben előkerült Jeffrey nővére is, aki alig volt jobb bőrben az öccsénél. Az eset nagy botrányt okozott egész Kanadában, mivel a rendszer vetette a gyerekeket Elva és Norman elé. A házaspárt tényleges életfogytiglani börtönre ítélték.
Jeanette Maples
Angela McAnulty, az oregoni háromgyerekes anya uralkodott a családja felett. A két kisebbik gyermekével és a férjével, Richarddal jól bánt, de a legidősebb gyermekkel, Jeanette Maples-szel nem. A lányt évekig kínozta, éheztette, még vizet sem adot neki. Jeanette kénytelen volt a WC kagyóból vagy a kutyák edényeiből inni, hogy életben maradjon.
Az anya (már ha lehet így hívni) arra kényszerítette a lányát, hogy egész nap fél lábon felemelt karokkal a ideg konyhakövön álljon. Rendszeresen bőrszíjjal verte Jeanette-et, és nem engedte ruhát váltani. Az iskolában gyanakodtak rá, a gyámhatósággal is felvették a kapcsolatot, de Angela elküldte őket, és hamarosan magántanulóvá nyilváníttatta a lányát.
Az évekig tartó abúzus szörnyű sebeket okozott a lány testén. 15 évessen minössze huszonkét kilót nyomott, és több betegség is kínozta. A verések miatt a csípőjén már kilátszott a csont. Nem bírt megmozdulni sem. A szobájában a padló és a függőnyök is véresek voltak. Végül 2009-ban, 15 éves korában Jeanette elhunyt.
Az anya hívta a mentőket, mondván lánya egy szörnyű baleset áldozata lett. Ám nem hittek neki, még azt is nehezen fogták fel, hogy az áldozat 15 éves (a bántalmazások hatására a lány fejlődése is negyon lelassult). Angelát és a férjét is letartóztatták. Richard 25 év börtönt kapott, mivel egyszer sem szólt a renőröknek, és hagyta Jeanette-et szenvedni. Az anyát is bűnösnek találták, és azt a büntetést kapta, amit megérdemelt. Halálra ítélték. Jelenleg ő az egyetlen halálsoron lévő női elítélt Oregon államban.
