Marie Noe

Marie Noe egy primitív, éretlen, labilis nő volt. Nem volt képes megbirkózni az anyasággal járó feladatokkal. 1949-ben szülte meg első gyermekét, Richard Allan Noét, de pontosan egy hónappal később egy párnával megfojtotta. A nő ezt követően ún "hisztériás vakságot" kapott. (Ez a betegség valamilyen stresszhelyzet miatt alakul ki. A beteg tényleg nem lát semmit, de a látószervek nem sérülnek.) Felgyógyult,és szült még egy gyermeket, Elizabethet. Őt is megölte, mert nem bírta elviselni a kisbabát. Mrs. Noe a lelkipásztorához fordult tanácsért, mert el akarta köttetni magát, de az nem engedte. Így a gyilkosságsorozat folytatódott.

Marie-nek és férjének, Arthurnak tíz gyermeke született (ebben benne van a kis Richard és Elizabeth is). A hatodik és a nyolcadik gyermek természetes halállal hunyt el, de a többi nyolc egy sorozatgyilkos, a saját anyjuk áldozata lett.  Arthur Noe végig meg volt róla győződve, hogy egy rejtélyes betegség vitte el a gyerekeket, a kórház azonban gyanakodott. Az utolsó két gyermeket, Catherine-t és Joe-t hónapokig a kórházban tartották, hogy meg tudják figyelni őt és az anyját. Az egyik nővér megfogyelte, hogy Marie-nek nem megy az etetés, és azt miondta a a saját gyermekének: "Edd meg, vagy megöllek!" Amikor az utolsó gyerek, Joe hónapokig kórházban volt, az anyja csak kétszer látogatta meg.

A kis Joe 1968-ban meghalt, ezt követően Marie már nem szült többet. A gyilkosságokat harminc évig homály fedte, ám a rendőrség 1998-ban elővette az ügyet. Ekkorra már jóval többet tudtak a hasonló esetekről, ráadásul Waneta Hoyt ügye már intő példával szolgált a nyomozóknak. Kihallgatták az akkor már 69 éves Marie-t, aki mindent beismert. Arthur nem hite el, hogy a felesége a tettes. Marie Noét 20 év felfüggesztett börtönre ítélték, ebből az első ötöt házi őrizet alatt. Már 87 éves, de még a próbaidejét tölti.

Waneta Hoyt

A new york állambeli nő egy kalsszikus háziasszonynak tűnhetett. 17 évesen hozzáment a szerelméhez, Tim Hoythoz, nem fejzte be az iskolát, hanem gondoskodott a férjéről és a háztartásról. Ám a többi családtól eltérően a gyerekekkel náluk elég nagy baj volt.

A házaspárnak öt gyermeke született, de sorra haltak meg mindannyian. Az első közülük, James Hoyt volt a legidősebb, ő 28 hónaposan távozott az élők sorából. A többiek között olyanok is voltak, akik még az első életévüket sem élték meg. Egy orvos, Dr. Alfred Steinschneider, aki épp a csecsemőhalandóságot tanulmányozta, felfigyelt az esetre. Azt próbálta bebizonyítani, hogy a hirtelen bölcsőhalál-szindróma egyes családokban genetikusan öröklődik, és néhány háztartásban halmozottan fordul elő. Hoyték kitűnő alanyok voltak erre, ezért Dr. Steinschneider figyelemmmel kísérte a két utolsó gyermek, Molly és Noah születését és halálát.

Míg a doktor épp egy könyvet írt a tapasztalatairól, a nővéreket nagyon zavarta valami. Észrevették, hogy Waneta roppant távolságtartó a gyermekeivel, nem veszi fel őket, nem gügyög, vagy játszik velük. Végül a valós diagnózist az ápolónők állították fel: Waneta Hoyt öli meg a saját gyerekeit. És sajnos igazuk volt. Waneta Hoyt nem tudott megbírkózni az anyyasággal járó zűrökkel (pl. etetés, dackorszak, éjszakai sírás, stb.), ez indította el a gyilkosságsorozatot. Ráadásul a nő Münchausen-szindrómában szenvedett, így különösen élvezte, hogy a tragédiák után körülrajongják a rokonaik és a barátaik. Ez arra késztette, hogy még több gyereket szüljön és öljön meg. A gyilkosságokat párnával való fojtogatással követte, mivel így nem marad nyom a holttesten.

Az első gyilkosságát 1965-ben, az utolsót 1971-ben követte el. Ezt követően már nem szült több gyereket. Ám 1994-ben rendőrség nyomozűst indított az asszony ellen. (Ekkor már tudták, hogy a csecsemők csak azért halnak meg, mert hason fekszenek és nem kapnak levegőt.) 23 év után kihallgatták Wanetát, aki hihetetlen módon beismerő vallomást tett. 75 év börtönre ítélték, 1998-ban rácsok mögött halt meg.

Marybeth Tinning

Waneta Hoythoz hasonlóan Marybeth is Münchausen-szindrómában szenvedett. Imádta a figyelmet, és ezért bármire hajlandó volt. A new york állambeli asszony 9 gyermekével végzett, köztük voltak olyanok is, akik már kikerültek a bölcsőből, így nem lehetet a haláleseteket a hirtelen bölcsőhalál-szindrómára fogni.

Bár már a harmadik gyermeke halálánál megmondták Marybethnek, hogy ne vállaljon több gyereket, ő mégsem védekezett, és csak szülte és szülte a továbbiakat. Őt és férjét, Joe-t is biológiai teszteknek vetették alá, hogy kiderítsék, mi okozta a gyerekek sorozatos halálát. Az utolsó gyermeküket már nem is Marybeth szülte, hanem örökbefogadták. Amikor ő is meghalt, az esetet már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni. Ráadásul az anyán annyira eluralkodott a figyeleméhsége, hogy nyugtatótúladagolással próbálta megölni a férjét is. Joe Tinning felépült, és bár rájött, hogy a felesge az életére tört, vele maradt.

A nőt húsz évtől életfogytig terjedő szabadságvesztésre ítélték, hamarosan szabadul. Hihetetlen, de Joe Tinning vele maradt, szereti őt, és hajlandó visszafogadni őt a házába. Valószínűleg nem meri elfogadni, hogy a felesége sorozatgyilkos, és meg akarta őt is ölni. Hiába, a szerelem vakká tesz!

Martha Ann Johnson

A georgiai nő érzelmileg erősen labilis volt. Még kislányként tehetséges hazudozóvá vált, és ezt felnőttkorában is sierrel alkalmazta. Érzelmi egyensűlyához mindig kellett neki egy férfi, és a gyerekei az útjában voltak.

Johnson négy gyermekét fojtotta meg, általában hisztériás időszakaiban. Gyilkosságait 1977 és 1982 között követte el. Áldozatait haláluk előtt be is gyógyszerezte. Az első három áldozata között volt 3, 23 és 31 hónapos gyerek is. Ám az utolsó áldozata, a lánya, Jenny Ann Wright már tizenegy éves volt. A kislányt azért folytitta meg, hogy közelebb kerüljön férjéhez, Earle-höz. Először beismerte két gyermeke megölését, de ezt később visszavonta. Végül bűnösnek találták Jenny Ann meggyilkolásában, és halálra ítélték.

Később büntetését életfogytiglani börtönre ítélték. Martha a börtönben is megrögzött, intrikus hazudozó, aki bolonddá teszi a riportereket és az őröket. Tagadja a gyilkosságokat, ést azt állítja, hogy csak azért vallotta be a gyilkosságokat, mert félt attól, hogy rossz anyának higgyék. Tgadni fog halála napjáig.

Kathleen Folbigg

Az ausztrál Kathleennek szörnyű gyermekkora volt. Az apja huszonnégy szúrásal ölte meg az anyját, mert állítólag az bántani akarta a kislányukat. Az lány a nagybátyjához és a nagynénjéhez került, akik szexuálisan bántalmazták. A nő emiatt érzelmileg labilissá vált.

A nő hozzáment Craig Folbigghez, és Új Dél Walesben telepedtek le. El határozták, hogy gyereket vállalnak, de nem volt szerencséjük. 1989 és 1999 között Kathleen négy gyermeknek adott életet, de nem bírta az anyasággal járó fizikai és lelki terhet sem. Mind a négyüket megfojtotta párnával. Az egyiküket nem sikerült azonnal megölnie, a kisded megvakult és lebénult, de később az anyja mégis végzett vele.

A nő majdnem megúszta az öldöklést, ám elkövetett egy végzetes hibát. A gyilkosságokat részletesen leírta a naplójában. Volt még egy aggasztó mondat, amit lejegyzett, miszerint: "Az apám lánya vagyok!" A férje azonban megtalálta a könyvecskét, és benne a gyilkosságok feljegyzéseit. Értesítette a rendőrséget, és vádat emeltek az asszony ellen.

A tárgyalás nehézkes volt, mivelt más perdöntő bizonyítékuk nem volt a naplón kívül. Kathleen tagadta a bűnösségét, de az esküdtszék más véleményen volt. Bűnösnek találták az asszonyt, és 40 év börtönre ítélték. Minimum 30 évet mindenképpen le kell ülnie.