Louise Vermilyea gyermekkoráról és származásáról semmit sem tudunk. A legkorábbi adat róla az, hogy hozzáment a nála jóval idősebb Frederick Brinkamphez, s Chicagóban telepedtek le. Akkoriban a nők dolga mindenképpen a háztartás vezetése és a családájról való gondoskodás volt. Ám Louise-t ez nem érdekelte, ezért elment önkéntesnek a Dél-chicagói Temetkezési Vállalathoz. A nő ún. nekrofil volt, nemi izgalomba került a holttestek látványától. A temetkezési vállalkozó szerint mindig ujjongott, amikor segíthetett neki a tetemek bebalzsamozásában.
Louise négy gyermeket nevelt és gondjai voltak a háziasszonyi teendőkkel. Férje, Fred sokat szidta a házukban uralkodó rendetlenségért. Ám nem sokáig panaszkodott, mert 1893-ban a felesége arzénnal megmérgezte. A férfi életbiztosítása durván 2000 dollárt ért, ami akkoriban hatalmas összegnek számított, és amit az özvegy egyből befektetett a temetkezési cégbe, ahol dolgozott.
Bár már szabad volt, és az üzletnek kösznhetően el tudta tartani magát, mégis férjhez ment újból. A második férje, Charles Vermilyea igen gazdag volt, s imádta fiatal, gyönyörű feleségét. Ám az asszony nem állt meg az elsőgyilkosságnál. Gyors egymásutánban megölte két lányát, Florence-t és Corát, ugyanazzal a módszerrel: az arzén borsszóróba tette, s az étkezések alkalmával jól megborsozta az áldozatai ételeit.
Charles Vermilyeának volt egy felnőtt fia, Harry. A férfi nem bízott a mostohaanyjában, és rájött, hogy az lopott a családtól. A saját apja előtt megvádolta Louise-t, de még mielőtt a vitát eldönthették volna, az asszony megmérgezte a mostohafiát. Őt követte Louise felnőtt lánya, Lilian, majd a utolsó gyermeke is, Frank Brinkamp. Mindanyiukat a borsszóróban lévő arzénnel ölte meg., s ez a méreg kivételesen lassú halált okoz. Frank a halálos ágyán maga is kijelentette, hogy "Úgy fogok meghalni, mint az apám. Azt hiszem, megmérgeztek."
Charles sem volt biztonságban. Ő volt a neje következő áldozata, s minden vagyonát a gyilkosára hagyta. Louise most már nagyon gazdag volt, de igencsak unatkozott. Még mindig a temetkezési cégénél dolgozott, és a házában panziót nyitott utazók számára. Az egyik ilyen vendége, Richard T. Smith beleszeretett a szép üzletasszonyba, és feleségül is vette. Ő volt az asszony nyolcadik áldozata. Később egy Arthur Bisonette nevű fiatal rendőr is szobát bérelt az asszonynál. Louise-nak nagyon megtetszett a férfi, de annak már volt menyasszonya. Bár ez az ügy semmijen anyagi haszonnal nem járt, a nő mégis megölte a férfit, hiszen az akármilyen jóképű is volt, Mrs. Vermilyeának holtan tetszett leginkább. (Nem ő volt az első olyan áldozat, akinek a halála nem jelentett anyagi hasznot, de Louise nekrofil volt, vagyis élvezte is a gyilkolást.)
Ám ez fölött már nem tudtak elsiklani. Arthur aőja kérte fia boncolását, és nagymennyiségű arzént találtak a szervezetében. Mrs. Vermilyea lett az első számú gyanúsított. A nő tudta, hogy ez már a vég, de ő akarta megrendezni a finálét. 1911-ben, még mielőtt letartóztathatták volna, az asszony nagy adag arzént vett be. Lebénult, s az esküdszéknek nem volt szíve elítélni rokkant szépséget. Louise szabadon kigördült a tárgyalóteremből, de nem sokkal később, 1911-ben meghalt a mérgezés miatt.
