Waneta Ethel Nixon 1946. május 13-án született a New York állambeli Richfordban. A newarki gimnáziumban tanult, de nem végezte el az iskolát. Mint ahogy sok más lány akkoriban, ő is a házasságot választotta a tanulás helyett. 1964-ben hozzáment Tim Hoythoz. A házaspár boldogan élt, Waneta otthon maradt és gondoskodott a férjéről.
Ám Waneta Hoyt elmebeteg volt. Ún. Münchausen-szindrómában szenvedett. Az ilyen betegek sokszor kárt tesznek magukban, hogy több figyelmet kapjanak. De ha valakit a gondjaikra bíznak, akkor ő neki ártanak. Az ilyen emberek gyerekei vagy bárki, akikről gondoskodnak, nagy veszélyben van.
1964. október 17-én megszületett a házaspár első yermeke, Erik. Ám a kezdettől fogva nyilvánvaló és zavaró volt Waneta anyai ösztöneinek a hiánya. Azokat, akiknek már volt dolga kisbabával, egyből meglephetik a fotók. Waneta ritkán vette kézbe a gyerekeit, nem beszélt hozzájuk, nem babusgatta őket. Látszik, hogy igen távolságtartó volt, és nem volt elég érett a feladathoz.
A nő nehezen viselte Erik sírását, nem volt képes megedződni az anyasághoz. 1965. január 26-án egy párnával megfojotta a kisfiút. Senki sem gyanakodott az anyára, még Tim sem, és mindenki sajnálta az asszonyt. Ez nagyon tetszett neki.
1966. május 31-én megszületett a második fiuk, James. Az asszony ekkor egy ideig tűrtőztette magát, és James élt a legtovább Hoyték gyerekei közül. Ám 1968. július 19-én világra jött a kis Julie is. A két gyerek azonban túl sok volt Waneta számára, és szeptember 5-én megfojtotta a kislányt. 26-án James-t is meggyilkolta.
Egy orvos, Dr. Alfred Steinschneider akkoriban kezdte tanulmányozni a bölcsőhalálokat. Úgy vélte, hogy a kisbabák hirtelen és megmagyarázatlan elhalálozását egy genetikai betegség, a hirtelen bölcsőhalál-szindróma okozza. A kutatásaihoz alanyokra volt szüksége, vagyis olyan családokra, akiknél már több kisbaba is váratlanul elhunyt. Így találta meg a Hoyt családot, Timet és Wanetát. A házaspár beleegyezett, hogy a következő gyermekeiket Dr. Steinschneider laboratómiumi körülmények között tanulmányozza életük első heteiben. Az orvos úgy vélte, hogy a genetikus hajlam okozza az egyes családoknál (pl. Hoytéknál) a halmozottan előforduló bölcsőhalálokat.
A kutatásnak kedvezett, hogy Waneta ismét terhes volt.1970. március 18-án világra hozta a kis Molly-t. A ksibabát a kórházban hagyták megfigyeésre, de a szülők mindennap meglátogatták. A nővéreket azonban aggasztotta valami, mégpedig az anya távolságtartása. Még ha fel is vette a kislányt, nem ringatta, nem tartotta közel magájoz, nem beszél vagy gügyögött hozzá, és ha az elsírta magát, egyszerűen a nővérekre bízta. Az ápolónők kezdték gyanítani, hogy az asszony állhat a bölcsőhalálok hátterében. Többen Dr. Steinschneidernek is szóltak, de az a saját elméletének hitt, nem a nővéreknek. Molly-t június 4-én haza is engedték, de Waneta még aznap éjszaka meg is ölte.
A kórházat és persze Tmiet is megrázta a haláleset, de a kutatást még mindig nem hagyták abba. Amikor 1971. május 9-én megszületett az újabb kisfiú, Noah Hoyt, a nővérek mindenképp betn akarták tartani. Dr. Steinschneider elvégezte a vizsgálatokat, de az ápolónők próbálták felnyitni a szemét. Az orvos azzal vádolta meg őket, hogy csak a saját érzelmeik vezérelték őket és egy kicsit paranoiásak. Hazaengedték a kisfiút, de július28-án Waneta felhívta a doktort, hogy ötödször is megtörtént a baj. Az orvos és a nővérek is zokogtak, utóbbiak azonban csak ennyit mondtak: "Mi figyelmeztettük!"
Ennek ellenére Dr. Steinschneider könyvet írt az elméletéről. Kijelentette, hogy a hirtelen csecsemőhalál-szindróma egy létező, genetikai betegség, és egyes családokban halmozottan fordul elő. Az orvos és könyve is híres lett, a kollégák elfogadták az elméletet.Sok nő ennek az írásnak köszönhetően úszta meg saját csecsemőgyilkosságait is. Vagyis Waneta nem csak a tulajdon öt gyermekével végzett, hanem közvetetten még rengeteg halálesetért felelős.
Dr. Steinschneider elméletét sokáig elfogadták, ám egy idő után az orvosok megtalálták a gbölcsőhalálok igazi okát is. Megfigyelték, hogy sok gyerek fekvőhelyzetben hatl meg, ez okozza a fulladásukat. Ezzel a felfedezéssel a gyilkos elmélet megbukott, és ma már 2000 kisbaba közül mindössze egy hal meg bölcsőhaláltól.
Közben a rendőrségnek gyanús lett a Hoyt család története. Tudták, hogy minden halálesetnél egyedül Waneta volt otthon a gyerekekkel. 1994-ben az akkor 48 éves nőt behívták kihallgatásra. A nő először adta az ártatlant, ám egy nyomozó keményen megmondta neki, hogy nem hisz a sztorijában. Waneta ekkor lehajtotta a fejét és azt mondta: "Számtalanszor kértem Istent, hogy bocsássa meg."
Bár maga az áldozatok apja, Tim is mindvégig bízott a feleségében, Waneta Ethel Hoytot bűnösnek találták ötrendbeli gyilkosság vádjában. 1995-ben 75 évtől életfogytig terjedő börtönbüntetésre ítélték. 1998. augusztus 13-án az 52 éves nő pajzsmirigyrákban meghalt.
