Anna Anderson, akinek egy téveszme hozta a bevételt.

Anna Anderson (balra) valódi életéről nem sokat tudni. 1896. december 16-án született Lengyelországban, valódi neve Franziska Schanzkowska. Az I. világháború idején egy lőszergyárban dolgozott, és várt a fronton lévő kedvesére. Amikor megtudta, hogy a férfi meghalt, elejtette a nála lévő kézigránátot, s az pont előtte robbant fel. A fizikai sérüléseit még tuudták kezelni, de hamarosan elmegyógyintézetbe utalták.

1920-ban Berlinben egy rendőr fogta el Franziskát, aki épp egy csatornába akarta ölni megát. Mivel látható volt rajta, hogy nincs eszénél, azonnal egy elmegyógyintézetbe szállították. Nem emlékezett személyazonosságára sem, több hamis nevet is mondott az orvosoknak, így került elő az Anderson név is.

1922-ben Schanzkowska-Anderson azzal sokkolta a sajtót, hogy kijelentette, ő a cári család leszármazottja, II. Miklós lánya, Anasztázia nagyhercegnő (képen jobbra). A közvéleményt, azokat, akik ismerték a Romanov-család tolsó sarjait, megosztotta a nyilatkozat. Valaki azt állította, hogy egy dicsvágyó csaló, míg mások elhitték róla, hogy a meggyilkolt uralkodói család utolsó sarja. A dinasztia egyik udvarhölgye még meg is látogatta őt a kórházban. Bár az ellentábor is nagy volt, sokan támogatták hősnőnket, pénzügyileg is.

1928-ban Amerikába utazott, itt már végleg felvette az Anna Anderson nevet. Támogatói megbíztak egy befolyásos ügyvédet, hogy a megmaradt Romanov-örökségből sajtolja ki az "Anasztáziára eső részt.

1931-ben visszatért Németországba, ahol eljárás indult ellene. Bemutatták őt a Schanzkowksa családnak, de ők nem ismerték fel (ha felismerték volna, a családtagjuk börtönbe került volna, s ezt ők sem akarták). Még 31 évig eltartották különböző támogatói, s visszatért az Államokba. 1968-ban hozzáment egy virginiai oktorhoz. 1984-ben halt meg.

Közben előkerült egy orosz katona vallomása is, aki részt vett a cári család 1918. július 17-ei jekatyerinburgi lemészárlásában. Elmondta, hogy a cári párt sortűzzel megöltk, a gyerekek negy részét a puskatussal verték agyon, a kis Anasztáziát pedig bajonettel szurkálták halálra1991-ben megtalálták és exhumálták a család maradványait, s DNS vizsgálattal kiderítették, hogy Andersonnak nincs köze a Romanov-családhoz. Azt is bebizonyították, hogy ő tényleg Franziska Schanzkowska.

Nem tudni, mikor hogy gondolkodott a nő. Lehet, hogy egy ponton észbe kapott, de addigra túlságosan megszokta a jó életet. Az is lehet, hogy elhitte, amit mondott egész életében. Akárhogy is történt azt kijelenthetjük, hogy ő volt a XX. század egyik legnagyobb csalója.

Helen Golay és Olga Rutterschmidt, a halálos matrónák.

A 73 éves Helen és a 75 éves (eredetileg magyar) Olga esete egész Amerikát megrázta.

Golay Kaliforniában élt, és nagyon sok pénzt hoztak számára kedvező ingatlanbefektetései. Olga nagyon tisztelte Helent, próbált rá hasonlítani. Két dologban azonbanhasonlítottak egymásra: Kielégíthetetlenül pénzéhesek és szociopaták voltak. Bár mindketten lenézték a szegényeket és a hajléktalanokat, utóbbiaknak egy ingyenkonyhát hoztak létre. Ez is a tervük része volt.

1997-ben ismerkedtek meg az akkor 71 éves (és szintén magyar származású) Paul Vados-szal. A férfi hajléktalan volt, de Helen lakást bérelt neki, és a két nő eltartotta. Életbiztosítást is kötöttek a nevére 3 millió dollár értékben, s magukat tették meg a haszonélvezőkké. Két évig gondozták az öreg csavargót Kalifornia állam biztosítási törvényei miatt (2 év után a biztosító már nehezen vitathatja a kötvények kedvezményezettjeinek jogait). 1999-ben, amikor az idő már etelt, egy gyógyszerkeverékkel elkábították a férfit, majd letettték az úttestre és egy autóval elütötték.

2003-ban a páros felszedett egy újabb hajléktalan, az akkor 48 éves Kenneth McDavidet. Ő rá 6 milliós életbiztosítást kötöttek. 2005-ben őt is kiütötték, majd Helen autójával elütötték.

Ez már túl gyanús volt a rendőröknek, és letartóztták az öreg hölgyeket. Mivel a halálbüntetés már felesleges volt az ő korukban, mindkettejüket tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték.

Sante és Kenny Kimes, avagy anyuci és pici fia

Sante és Kenny Kimes a legfurcsább sorozatgyilkos pár a világon, esetükről írtunk már korábban. Nem ők az első páros, ahol egy szüle együtt öl a gyermekével (pl. Pándi-ügy, de ők ketten vitték legtöbbre ebben a csoportban.

Sante igazi pszichopata volt, aki már gyermekkora óta rendszeresen lopott, pusztán szórakozásból. A kétgyermekes anya nőket toborzott Mexikóban, akiket aztán Kaliforniába vitt, és rabszolgának használtaa őket. A XX. suázadban ez volt az egyetlen rabszolgatartási-ügy az Államokban, de csak három évet kellett leülnie.

Kenny volt Sante kisebbik fia. A tudomány még nem tud eleget a szociopátiát okozó génről ahhoz, hogy kijelenthessük, a férfi az anyjától örökölte azt. Lehet, hogy csak tanulta a rossz viselkedést.

 A párost 117 bűncselekményben találták bűnösnek, ennek nagy része biztosítási és ingatlancsalás volt, amit az USÁ-ban és a Bahamákon követtek el. De a lelkükön szárad rengeteg hamisítás, illegális fegyver és kábítószerbirtoklás és 3 gyilkosság is, melyeket csalásaik érdekében kövvettek el. Ebből csak két gyilkosságban találták bűnösnek őket. Mindketten tényleges életfogytiglani börtönbüntetést kaptak Kenny 120, míg Sante 125 év ráadással.