1988 őszén a rendőrségre furcsa bejelentés érkezett. Egy alkoholista férfi hetek óta nem adott életjelet magáról, így a rendőrség eltűnt személyként kezelte. Köztudott volt, hogy az idős férfi egy szállóban lakott, ahol öreg alkoholfüggőket szállásoltak el és gondos ápolásban részesültek. Az egyenruhások felkeresték az intézmény tulajdonosát, az 59 éves Dorothea Puentét. A hölgy nyugdíjas orvos és jogász volt, sokat adakozott a helyi szegények számára és együttműködött a rendőrséggel. Mivel egy szemtanú gyanús földmunkákról számolt be az otthon körül, az egyenruhások november 11-én ásatásokba kezdtek a szálló kertjében. Hamarosan egy barackfa tövében ráleltek egy holttestre.
Másnap Mrs. Puente eltűnt a városból. A nyomozók tudták, egy ártatlan személy nem szökik el csak úgy. Így Dorothea Puente lett a fő gyanúsított. Ráadásul az eltűnését követő napokban újabb hat tetem került elő a föld alól, korábban mindannyian a szálló lakói voltak. A toxikológusok a Danmann nevű nyugtatószer nyomaira bukkantak az áldozatok szervezetében. Ezzel a gyógyszerrel akár ölni is lehet.
November 17-én egy hotelban találtak rá Mrs. Puentéra. Az eset hatalmas sajtóvisszhangot kapott, az idős hölgy neve alap lett a kriminológiában. De ki is volt a gyanúsított valójában? Ahhoz, hogy személyiségét megismerjék, a kutatóknak Dorothea múltjában kellett kutatniuk. Meglepő dolgokra bukkantak.
Dorothea Helen Gray 1929. január 9-én született Redlands-ben, Kalifornia államban. Szülei alkoholista gyapotszedők voltak, tüdőbeteg apja korán meghalt. Anyja nehezen tudta eltartani 8 gyerekét (Dorothea a hetedik volt közülük), és gyakran napokra eltűnt. Míg távol volt, a kis Dorotheát a ruhásszekrénybe zárta. Amikor visszatért, az alkoholmérgezéstől napokig hányt, és hetedik gyermekének kellett utána feltakarítani. A kislány 8 éves volt, mikor anyját is elvesztette. 16 éves koráig nevelőszülőknél élt. Ekkor találkozott egy II. világháborús katonával, Fred McFaullal. Két lányuk is született, egyiküket Dorothea rokonaihoz küldték, a másikat örökbe adták. 1948-ban McFaul elhagyta feleségét. Ettől kezdve Dorothea mindig hazudott a származásáról; nagy, középosztálybeli családról mesélt, és azt állította, első férje szívrohamban halt meg. Nem sokkal a válás után egy évre ítélték csekkhamisításért, de a büntetés felét elengedték.
1952-ben hozzáment Axel Johansonhoz. A házasság nem volt felhőtlen, mégis a pár 14 évig együtt tudott maradni. Ebben az időben Dorothea prostitúcióból tartotta fenn magát, később madame lett belőle. Emiatt 1960-ban 90 nap börtönre ítélték. Később újabb 90 napot kapott csavargásért. 1966-ban Dorothea elvált Johansontól és hozzáment a mexikói származású Roberto José Puentéhez. Ez a házasság csupán két évig tartott. 1976-ban hozzáment a szintén latin-amerikai Pedro Montalvo-hoz, de pár hónap múlva elváltak útjaik a férfi alkoholizmusa miatt.
Ebben az időben Dorothea ápolónőként járta Kaliforniát és időseknél dolgozott. Nem sokkal később az egyik ügyfele, a 61 éves Ruth Munroe életét vesztette. Bár Dorothea Puente gyanúba keveredett, az esetet öngyilkosságként könyvelték el. a legvalószínűbb azonban az, hogy Mrs. Munroe Puente első áldozata volt, aki nyugtató-túladagolással végzett az idős hölggyel.
Dorothea Sacramentóba, Kalifornia állam fővárosába költözött. Orvosnak és jogásznak adta ki magát és sokat adományozott jótékonysági szervezeteknek. Ám a nagylelkűen osztogatott pénz nem az övé volt. Puente idős embereket drogozott be, majd kirabolta őket. Egy mozgásképtelen férfi elmondta, hogy magatehetetlenül kellett végig néznie, ahogy Dorothea kirabolja az otthonát. A nőt letartóztatták és öt év szabadságvesztésre ítélték. Három év múlva azonban szabadon engedték, azzal a feltétellel, hogy távol tartja magát az idős emberek gondozásától és nem kezel olyan csekkeket, melyeket az állam mások számára folyósít. Ám amint kilépett a börtön kapuin, Dorothea megszegte a szabadlábra helyezés feltételeit és egy szállót öreg alkoholisták számára.
Az intézmény házi rendje szigorú volt. A reggeli fél hétkor, a főétkezés délután fél négykor volt. A lakóknak át kellett adni Puentének a nyugdíjukat. Az épület bizonyos szobáiba nem léphettek be és mindent tökéletes rendben kellett tartani.
Ám Mrs. Puente nem volt az a gondoskodó nagyanyó, akinek mutatta magát. Egyes lakóit a Danmann nevű nyugtatóval megmérgezte és a kertjében eltemette őket. Pompás virágokkal takarta el a helyet, ahová a kifosztott és meggyilkolt embereket temette. Az áldozatok nyugdíját a halál beállta után is felvette és a nevükre további Danmann recepteket írt fel.
Heten végezték a gyönyörű kertben elásva. Egyik áldozatát egy külön erre a célra készített faládába tette és a folyóparton hagyta. A holttestre egy horgász talált rá.
Az 1988 novemberi események megrázták az országot és más kontinenseken is elterjedt a hír. Puente azzal védekezett, hogy a lakók természetes halállal haltak meg, és ő csupán annyiban bűnös, hogy haláluk után felvette a nyugdíjukat. Ennek ellenére 9 gyilkossággal is megvádolták (Ruth Munroe, a folyóparton talált holtest és a szálló körül előkerült hét áldozat). 1984-ben a 60 esztendős Dorotheát bűnösnek találták 3 ember megölése miatt és életfogytiglani börtönre ítélték. A börtönben szakácskönyvet írt. 2011. május 27-én, 87 évesen halt meg.
