Az élet nem lehetett volna boldogabb a 20 éves Lee-Anna Shiers-nek, és a 23 éves fiújának, Liam Timbrellnek. A két fiatal kapcsolata szerelem volt első látásra. 2011-ben megszületett a fiuk, Charlie, majd egy évvel később egy kis lakásba költöztek a walesi Prestatynba. Liam két munkát vállalt, hogy a barátnője otthon maradhasson a gyermekükkel, de úgy tűnt, ezt nem bánja. A kis család révbe ért.

A Timbrell család

Ám az életük közel sem volt tökéletes. Timbrellék a beköltözés után hamar rájöttek, hogy a rossz szomszédság török átok. Az alsó szomszédjuk, a 43 éves Melanie Smith (2. és 5. kép) már az elején kipécézte őket. Már a legkisebb zaj esetén Melanie a plafont verte és üvöltözött velük. Nem volt hajlandó szóba állni velük, vagy ha mégis, akkor is csak szidalmazta őket. A fiatalok megpróbálták nem törődni a dologgal, de ahogy múltak a hetek, egyre több durva szócsatába kerültek Melanie-val.

A transzexualitás mind a mai napig tabutémának számít, ennek ellenére egyre többet tudunk meg a jelenség okairól és természetéről. Ma már egyre több embert elfogadja a transzexuláis személyeket. Én a magam részéről támogatom ezeket a kezdeményezéseket, és elítélem az ellenük irányuló gyűlölet-bűncselekményeket. Azonban az is biztos, hogy a transzexuálisoknak sem szabad az indenditásukra fogni azt, ha esetleg megölik a tulajdon embertársukat. Úgy, mint a listánkon szerelő három gonosztevő.

Megölte feleségét a hazudozó nő

Eugenia Falleni Olaszországban született egy 22 gyermekes családban. Gyerekkorában a családja Új-Zélandra költözött, ahol a kislányról hamar kiderült, hogy nem egy átlagos lány. Valószínűleg már gyerekkorában is fiús volt és nem vonzotta a "családanya szerepkör" sem. Míg a legtöbb transzexuális kortársa elfojtotta valódi személyiségét, a fiatal Eugenia másképp döntött: férfiként kezdett élni. Miután kirepült a családi fészekből, nadrágot húzott és férfimunkát vállalt. Eugenia, férfi nevén Harry Crawford, kitűnően játszotta a férfit, ügyelt a beszédére és a járására is. Ügyes alakítását két dolog tette lehetővé. Egyrészt mert férfinak érezte magát, és egy idő után el is hitte magáról, hogy valóban az. Másrészt, mert kivételesen okos volt, és tehetséges színész.

Eugenia bejárta Új-Zélandot, majd Ausztráliát is. Mindig keményen dolgozott, és férfiasan viselte a nehéz körülményeket. Ha valaki gyanakodni kezdett az ismerősei körében, másik városba ment. Olyan jól játszotta a férfit, hogy meghódította a vonzó Annie Birkettet is. A 35 éves egyedülálló anya hozzáment Eugeniához, miközben nem is tudott annak valódi neméről. Eugenia sosem vallott be semmit, sosem mutatkozott a felesége előtt meztelenül, illetve volt egy fából és bőrből készült műfallosza is. Ám évekkel az esküvő után Annie rájött, hogy a férje átverte. Az analfabéta Eugenia rettegett attól, hogy perbe fogják devinanciáért, és börtönbe kerül. Erre minden esélye megvolt, így cselekednie kellett.

1917. szeptember 28-án Eugenia elvitte Annie-t piknikezni egy elhagyatott területre. A férj addigra már eldöntötte, hogy akkor és ott megöli a nejét, de még mindig nagyon félt. Egy egész üveg whisey-t megivott, míg felkészült a gyilkosságra. Amikor sikerült legyőzni gátlásait, a whiskey-s üveggel tarkón ütötte Annie-t. A nő eszméletét vesztette, de nem halt meg. Ennek ellenére Eugenia némi fát és papírt rakott rá, és felgyújtotta. A holttest nem semmisült meg, de azonosíthatatlanná vált. 

Együtt a világ ellen

A két francia lány, Christine és Léa Papin egy önző, hiú és kapzsi nő lányai voltak. Az anyjuk még kisgyermekként kolostorba küldte őket, ahol a lányok csak egymásra számíthattak. Később Christine-t az anyja szobalánynak adta, hogy abból ő is profitálhasson. A kis Léa évekre egyedül maradt, mígnem kamaszként ő is együtt dolgozhatott a nővérével. Christine munkát szerzett neki a gazdag Lancelin családnál, akiknél ő is dolgozott. Egy közös ágyon osztoztak a padlástérben, ráadásul a viszontlátás öröme náluk kifejezetten intenzív volt.

Röviddel azután, hogy újra találkoztak, a lányok egymás szeretete egymás iránt túlment az egészséges határon. Mivel csak egymásra számíthattak, és csak egymással tartottak fenn kapcsolatot, egyedül egymástól kapták meg azt a törődést, melyet az emberek többsége többféle forrásból kap meg. Ahogy a nemiségük ébredezni kezdett, a lányok leszbikus szexuális kapcsolatba kerültek. Ez még jó ideig folytatódott, és hamarosan Lancelinék is tudomást szereztek róla. A házban nyílt titok volt a lányok kapcsolata, de a munkaadók igyekeztek tűtőztetni a dühüket.

Léa és Christine Papin

Azonban 1933-ban Madame Lancelin felmérgelte magát, mivel Léa vasalás közben véletlenül rövidzárlatot okozott. Ordibálni kezdett a lányokkal, miközben vele volt a saját lánya, Geneviev is. Kiabálás közben az asszony becsmérelni kezdte a szobalányai viszonyát, mire Christine nem bírta tovább, és rátámadt a két nőre. A verekedésbe Léa is beszállt, és együtt kikaparták a két áldozat szemét. Ezután a lányok kalapáccsal agyon verték és konyhakésekkel halálra szurkálták a két Lancelint.

   A mértékletes étkezést már az ókori orvosok, köztük a neves Hippokratész is támogatták. Ez a gyakorlat a későbbiekben is megmaradt, például sok uralkodónak a saját orvosa határozta meg az étrendjét. (Az már más kérdés, hogy VIII. Henrik, illetve Viktória sem tartotta magát az intelmekhez.) Akkoriban még általánosak voltak az évente tartandó böjtök, melynek méregtelenítő szerepe is volt. A méregtelenítő kúra az évek során bevett gyakorlattá vált, és a 18. századra már külön magánklinikák foglalkoztak ezzel a módszerrel.

   Az 1900-as évek elején az USA egyik legnevesebb ilyen klinikája a washingtoni Hazzard Kórház volt (fent). Ez a 100 ágyas intézmény, mely az elismert doktornő, Dr. Linda Hazzard tulajdonában állt, Észak-Amerika legjómódúbb és legelitebb családjainak sarjait kezelte, sőt, még Európából is érkeztek páciensek. Habár a kúrának meg volt az ára (a kezelésért 100 dollárt kellett fizetni hetente, mely akkoriban irdatlan pénznek számított), cserébe a páciens egy gyönyörű és otthonos kis vidéki házban szabadulhatott meg a betegségeitől. Az erdő közelsége, a hegyi levegő és a mértékletes, vegetán táplálkozás voltak Hazzard doktornő receptje az egészségre. És az ő kórházában ezt a betegek luxus körülmények között vehették igénybe.

Történetünk a Kentucky állambeli Campbellben kezdődött, ahol a Bosley család az amerikai álmot élte. A család virágzását a családfőnek, a fiatal és jóképű Robert Bosley-nak köszönhette. A férfi egy tetőfedő vállalat tulajdonosaként jól keresett, és jövedelmét szívesen osztotta meg a szeretteivel. Nagyszerű támaszra lelt a feleségében, Amy-ben, aki imádta őt. A nő vonzó volt és okos, Robert megfogta vele az Isten lábát. A házaspár a campbelli társasági élet pillére volt, és szorgalmas keresztényként rendszeresen templomba jártak. A házasságukat két gyönyörű gyermek koronázta meg. Ez az álomélet 2005-ig tartott.

Robert és Amy Bosley

Ez év elején a tökéletes feleség, Amy Bosley sokkoló híreket kapott. Egy hivatalnok hívta fel, aki azt állította, hogy a férje több százezer dollárnyi adót nem fizetett be. Ez felkeltette nem csak Kentucky állam, hanem az USA figyelmét is, és egyikük sem túl elnéző. Amy nem tudta elhinni a híreket, megdöbbentette a férje árulása. Találkozást beszélt meg a telefonálóval, aki napokkal később kiküldött egy ügyintézőt a Bosley házhoz. Mivel Robert akkor dolgozott, az illető csak a főállású háziasszonnyal, Amy-vel találkozott. A vendég beszámolt neki arról, hogy a férje 1,7 millió dollárral tartozik Washingtonnak. A ledöbbent Amy megígérte, hogy sembesíti férjét a vádakkal.

A halál mindannyiunk számára egy szomorú és kísérteties dolog, ez normális. Az is teljesen elfogadott dolog, hogy az elhunytat bebalzsamozzák, majd eltemetik, esetleg elhamvasszák. De a a forgatókönyv 180°-os fordulatot vesz, annak bizarr következményei lehetnek. Most következzenek a történelem legfurcsább hullagyalázásai.

Sok brutális dologgal volt már dolgom, de olyan visszataszító történettel, mint Elena Hoyosé, még sohasem. A fiatal nő egy floridai kórházban dolgozott, és egy orvos, Dr. Carl von Cosel (bal) szemet vetett rá. A nő, aki erről sosem szerzett tudomást, 1931-ben meghalt tuberkolózisban. Van Cosel kihasználta az alkalmat, és két évvel később elrabolta szerelme holttestét. A saját házába vitte, ahol bevonta viasszal, és selyemruhába öltöztette (jobb kép). Egy csövet dugott a hulla vaginájába, hogy tudjon vele szeretkezni. És ezután a hálószobájában tartotta a múmiát, mint ha a felesége lett volna! Ez a szörnyű állapot hét évig tartott, mígnem Elena nővére rálelt a testére tetemére a doktornál. Van Cosel ezután - nem meglepő módon - elmegyógyintézetbe került.

1992. június 8-án kora reggel az angliai Camberley lakói sokkoló látvánnyal szembesültek. Egy tizennyolc éves fodrász, Katie Rackliff (1. kép) holtteste feküdt egy népszerű park gyepén. A fiatal nőt összesen 32 szúrás érte a mellkasán, a hasán és nyakán, ennek ellenére a vérveszteségbe halt bele. Azonban a borzalmaknak még nincs vége: az áldozat nadrágját leszaggatták, és szétvágták a nemi szervét. Brutális csonkítás volt.

A nyomozók számára egyértelmű, hogy egy szexgyilkossággal állnak szemben. Ez máris leszűkítette a gyanúsítottak körét, hiszen nyilván férfi lehetett az elkövető. Miután a bonctani vizsgálat megállapította, hogy a nőt az előző este, éjfél körül ölték meg, a rendőrség nekiállt kikérdezni a tanúkat. És értékes nyomra bukkantak. Megtalálták Katie fiúját, aki elmondta, hogy az áldozat vele volt azon a végzetes estén. Mitöbb azt is elismerte, hogy éppen akkor szakított a lánnyal, miután Rackliff rajtakapta őt egy másik lánnyal. Habár Katie még meg is bocsátott volna, a férfi nem akarta folytatni a kapcsolatot.

A nyomozók azt hitték a helyzet egyértelmű: a szakítás veszekedésbe torkollt, és a férfi annyira begurult, hogy lemészárolta a lányt. Ám nem volt semmilyen tárgyi bizonyítékuk a gyanúsított ellen. Ráadásul egy gyilkos nem mondaná el a rendőröknek, hogy éppen a megölése előtt szakított egy gyilkosság áldozatával. A nyomozók, még ha kétkedve is, de elengedték a férfit. Az ügy megfeneklett, és a nyomozás további egy évig jottányit sem jutott előre. Úgy tűnt, hogy a Rackliff-ügy bevonul a megoldatlan bűnügyek hosszú sorába.

1981 augusztusa, a texasi Gun Barrel City. A 46 éves pincérnő, Betty Lou Beets bejelentette a rendőrségen, hogy a férje nem jött haza a szokásos csónakázásából. Az eltűnt férfi a város népszerű tűzoltóparancsnoka, Jimmy Don Beets volt, akit mindenki óvatos csónakosnak tartott. A rendőrség kiment a közeli tóhoz, ahol megtalálták a férfi csónakját, benne egy mentőmellénnyel és egy doboz szívgyógyszerrel. Ám a holttest nem volt sehol, sem a ladikban, sem a víz alatt. A tetemet nem találták meg, a férfit eltűntnek nyilvánították.

A nyomozók nem tudtak mit kezdeni az esettel. Bizonyítékokat nem is találtak, intő jeleket azonban annál inkább. Amikor még csak három napja keresték Jimmy Dont, Betty már is megkérdezte, hogy mikor kaphatja meg az örökségét. A rendőröket zavarta, hogy nem siratja a férjét, egészen nyugodt volt. A nyomozók kikérdezték Jimmy Don, majd a felesége barátait is, és valami megdöbbentőre bukkantak.

Jimmy Don Beets nem Betty Lou Dunevant első férje volt, még csak nem is a második. Az észak-karolinai származású nő ötször ment férjhez, ebből az utolsó négyre tíz éven belül került sor. Jimmy Don volt az ötödik. Ráadásul a negyedik férj, Doyle Wayne Barker hasonló körülmények között tűnt el alig két évvel korábban. Ő sem került elő sem élve, sem holtan. Egy eltűnés még ijesztő lehet, de ha két középkorú férfi tűnik el ugyanabban a kisvárosban, az már nyilvánvaló gyilkosság. Ráadásul ebben az esetben van még egy kapocs: Betty Lou.

A történelem kezdete óta az emberek a lehető legjobban megbüntetni a társadalom ellenségeit. Ennek egyik ősi eszköze a halálbüntetés, az igazságszolgáltatás legszigorúbb formája. Az ókori egyiptomiak megkövezéseitől a modern amerikai államok méreginjekcióiig a kivégzések történelme igen széleskörű. És minden másnak, ennek a történetnek is vannak sötét foltjai és hullámvölgyei. Ebben a cikkben összefoglaltuk a legérdekesebb, illetve a legbizarrabb történeteket.

Nem volt kifizetődő

Úgy vélem, hogy a történelem legszörnyűbb kivégzési módja az ókori görög vívmány, a bronzbika. Ez egy bika alakú bronztartály, melybe elhelyezték az elítéltet. Ezután tüzet gyújtottak alatta, és élve megfőzték a szerencsétlent. A szörnyű szerkezetet egy szicíliai városállamban, Akragaszban találta fel a neves bronzműves, az athéni származású Perillosz. A megrendelő a polisz uralkodója, Phalarisz volt, aki messzeföldön hírhedt volt a kegyetlenségéről. A férfi nem egyszerűen keménykezű volt, hanem egyenesen szadista, ez vezette a bika ötletéhez is. Phalarisz elvetemültségét jól mutatja, hogy miután a szerkezet elkészült, először magát, Perilloszt küldte a bikába. Persze ez nem maradhatott büntetlenül. Évekkel később egy felkelés megbuktatta Phalariszt, és ő maga is a bronzbikában végezte. 

1989, július 25., Chicago. Mary Ann Harris délután elment az édesanyja házába, hogy gondoskodjon róla. Furcsának találta, hogy az ajtó nem volt bezárva, és hogy az anyja, az afroamerikai Mary Harris nem reagál a köszönésére. Amikor bement a hálószobába, az agyon megtalálta az idős hölgy holttestét. Mivel Mary már 97 éves volt, nem volt meglepő a halála, még ha eddig jó egészségnek is örvendett. Azonban az áldozat nyakára egy kendő volt tekerve, nyilvánvalóan megfojtották. Ráadásul eltűnt egy hifi torony is a lakásból. Mary Ann azonnal tárcsázta a 911-et.

A rendőrség kikérdezte a szomszédokat. Mivel Mary lakása egy idősek otthonának a része volt, rengeteg ápoló és öregember láthatta az elkövetőt. Egy szomszéd elmondta, hogy látott egy magas, erős testalkatú, néger nőt egy nagy dobozzal kijönni Mary lakásáról. A nyomozók profilképet készítettek a nőről, emellett rengeteg ujjlenyomatot találtak a tett helyszínén. Az lenyomatok képét felvitték az országos adattárba, és a számítógép azonnal kiadta a gyilkos képét. Egy magas, erős, fekete nőről volt szó, a 35 éves Dorothy Williamsről. A nőt már ismerte a rendőrség, ugyanis egy drogfüggő, piti bűnözőről volt szó.

Két hónappal később egy szemtanú meglátta Dorothy-t egy buszmegállóban. Ekkorra már más volt a hajszíne, vagyis a nő elváltoztatott külsővel próbálta félrevezetni a rendőrséget. Szeptember 26-án letartóztatták, és megvádolták a rablógyilkossággal. A nyomozók elégedettek lehettek volna, hiszen elfogtak egy veszélyes bűnözőt. De a profilozók nem nyugodtak le. Kiemelték, hogy a Mary elleni támadás kegyetlensége gyakorlott elkövetőre utal. Arra kérték a nyomozókat, hogy nézzék át a döglött aktákat, hasonló esetek után kutatva. Találtak is valamit, mely azóta sem hagyja nyugodni Chicago lakosait.