A mértékletes étkezést már az ókori orvosok, köztük a neves Hippokratész is támogatták. Ez a gyakorlat a későbbiekben is megmaradt, például sok uralkodónak a saját orvosa határozta meg az étrendjét. (Az már más kérdés, hogy VIII. Henrik, illetve Viktória sem tartotta magát az intelmekhez.) Akkoriban még általánosak voltak az évente tartandó böjtök, melynek méregtelenítő szerepe is volt. A méregtelenítő kúra az évek során bevett gyakorlattá vált, és a 18. századra már külön magánklinikák foglalkoztak ezzel a módszerrel.

   Az 1900-as évek elején az USA egyik legnevesebb ilyen klinikája a washingtoni Hazzard Kórház volt (fent). Ez a 100 ágyas intézmény, mely az elismert doktornő, Dr. Linda Hazzard tulajdonában állt, Észak-Amerika legjómódúbb és legelitebb családjainak sarjait kezelte, sőt, még Európából is érkeztek páciensek. Habár a kúrának meg volt az ára (a kezelésért 100 dollárt kellett fizetni hetente, mely akkoriban irdatlan pénznek számított), cserébe a páciens egy gyönyörű és otthonos kis vidéki házban szabadulhatott meg a betegségeitől. Az erdő közelsége, a hegyi levegő és a mértékletes, vegetán táplálkozás voltak Hazzard doktornő receptje az egészségre. És az ő kórházában ezt a betegek luxus körülmények között vehették igénybe.

   Ám a klinikának volt egy sötétebb oldala is. A vonzó Linda Hazzard egyike volt azoknak az orvosoknak, akik a radikális méregtelenítésben hittek. Ez magába foglalta az állati eredetű táplálékok teljes mellőzését és az eltúlzott mértékletességet. És mindehhez még jön egy kiadós testmozgás! Ma már nyilvánvaló, hogy így nem lehet teljes és egészséges életet élni, de akkoriban az orvostudomány még nem itt tartott. Linda pedig teljesen átvette ezeket a tanokat.

   Bár a Hazzard-kúra nem volt egészséges, a látogatók egyre csak jöttek a washingtoni Olallába, hogy megszabaduljanak rossz közérzetüktől. Ilyenek voltak a fiatal Williamson nővérek is, Claire és Dora. A két brit örökösnő többször is panaszkodott egészségügyi gondokkal, és úgy vélték, hogy a Hazzard-kúra megerősítheti az immunrendszerüket. 1911 elején elindultak a ködös Albionból a gyönyörű washingtoni erdőségek felé, és felkeresték Mrs. Hazzard klinikáját. A doktornő boldogan fogadta őktet, és kényelmes szobát biztosított a számukra.

   Claire és Dora nagyon izgatottak voltak. Akkor még csak az oxigéndús, erdős környezetet, a túrázgató, mosolygós embereket, és Dr. Hazzard magabiztos tanításait látta. Azonban ez a klinika a "Horror háza" volt, szó szerint. Míg Williamsonék lelkesen álmodoztak arról, hogy a kórház séfje milyen egészséges, mégis finom ételeket fog készteni - ahogy azt az újságban olvashatták - , a doktornőnek más tervei voltak.

   Az asszony mindegyik aktuális szakácsnőjének meghagyta, hogy felejtsen el mindent, ami állati eredetű, különösen a proteint. Mi több, parancsba adta, hogy csak leveseket készíthet. És ezalatt nem egytálételekre gondolt, hanem híg, ízetlen zöldséglevesekre. Még zöldség se nagyon volt bennük. A doktornő, amint a levest megfőzték, kiszedette belőle az összes zöldséget, és csak a szűrt, híg levet volt hajlandó felszolgáltatni a pácienseinek. Azok a szerencsétlenek gyakorlatilag végig csak vízhez jutottak.

   Ne próbáljanak logikát találni ebben az étrendben. Csak úgy érthetjük meg, ha elfogadjuk, hogy a doktornő teljesen a saját delúzióinak a rabja lett. Meg volt róla győződve, hogy az éheztetés erősíti az immunrendszert, és semmilyen orvosi szakkönyv, vagy a saját egyetemi professzorai sem győzhették meg volna az ellenkezőjéről. Holott az orvosok akkora már jól tudták, hogy az éhezés nem normális az emberi szervezet számára. Ahogy dr. Janis Amatuzio megfogalmazta egy interjúban: "Az éhezésnek nincsen jótékony hatása. Az éhezés halált okoz."

   Sajnos ezt a törvényszerűséget Hazzard páciensei a saját bőrükön tapasztalták meg. A híg levesek nem adtak nekik elég enegriát a létfenntartáshoz, hiszen nem tartalmaztak sem szén-hidrátokat, sem zsírt, sem proteint. Az áldozatok legyengültek, majd ágynak dőltek. Mivel azonban rendszeresen megitatták őket, nem haltak meg gyorsan Több hétig is bírták, és ha már a halálukon voltak, Hazzard adott nekik egy kis zöldséget. Azt azonban sosem engedte meg nekik, hogy távozzanak az intézményből.

   A legerősebbek, ha megtalálták a megfelelő alkalmat a szökésre, ki is használták azt. Olalla lakói többször is találkoztak szökött páciensekkel. Elmondásuk szerint ráncos, csontsovány emberekről voltak, akik többnyire éjszaka bukkantak fel. Sokszor bekopogtattak a házakba, és élelmet kértek. A gyümölcsfákat és a bokrokat is lelegelték, és nem érdekelte őket, hogy a termés mérgező lehet. Bármit megettek.

   Azonban Olalla nem merték támogatni, vagy megvédeni az áldozatokat. Nem akarták kivívni Dr. Hazzard haragját. Mindenki tudta a városban, hogy adoktornő nagyon, da nagyon befolyásos, és a városan bevétele származott az utazó páciensekből. A lakosok féltek a nőtől, különösen, ha az egyikük megbetegedett. Ugyanis a betegekhez Hazzard gyakran elment, és meghívta őket a kórházába. Senki sem mondott neki igent a vároból, néhányan ki is nevették a háta mögött.

   A páciensek helyzete azonban közel sem volt szórakoztató. Pár hét után egyikük sem bírta tovább, és bekövetkezett az elkerülhetetlen. Mind meghaltak. A hatóságok sosem gyanakodtak a doktornőre, hiszen az mindig meg tudta magyarázni a halálukat. Mivel ő írta meg a betegek halotti bizonyítványait, az okmányokba azt írt be, amit akart. Így az orvosi világ szemében Hazzard áldozatai mind valamilyen gyakori kórban, például vérhasban vagy influenzában haltak meg. A halottakat a nő eltemettette, és mivel áldozatai sokszor messziről érkeztek, sosem került gyanúba.

   Azonban 1911-e fordulópontot hozott a bűncselekményekben. Áprilisra a Williamson nővéreket legyűrte a lábáról a folyamatos éhezés. Mindketten ágynak dőltek, és súlyosan szenvedtek. Claire tudta, hogy meg fog halni, és azt is, hogy utána a húga következik. Ezért az egyik éjszaka elszánta magát, legurult az ágyáról, és lassan kikúszott a szobából. Négykézláb kúszva lejutott a lépcsőn, és órák szenvedése után már a kertben volt. Ám Linda Hazzard hallotta a zajokat, és meglátta az üres ágyat a nővérek közös szobájában. Claire keresésére indult, és hamarosan meg is találta. Az angol betegnek nem volt esélye, a tortúra teljesen legyengítette. Orvosa visszavitette a szobájába, és folytatta a kúrát. 1911. május 11-én, 33 évesen meghalt.

   Hazzard mindig is azzal álltatta a betegeit, hogy, ha még pár napig tűrik az éhezést, akkor "hamarosan már kutya bajuk sem lesz. Energikusak és egészségesek lesznek, csak ki kell tartani!" Azonban Claire halála után Dora (a jobb oldalon) rájött, hogy nincs remény. Egy szobában volt a nővérével, amikor az kiszenvedett, így a doktornő már sehogy sem tudta meggyőzni a maga igazáról. Kénytelen volt kiengedni a nőt a kórházból. Dora ezután eljutott egy rendes kórházba, ahol beszámolt a szörnyűségekről. Az orvosok megdöbbentek, és azonnal a rendőrségre vitték az ügyet.

   A betegek, köztük Dora is (aki időközben hazatért Angliába) tanúskodtak a doktornő ügyében. Hazzardot augusztusban letartóztatták, és rábizonyították Claire Williamson halálát. Egyrendbeli emberölésért 1912-ben 20 év börtönre ítélték. Bár az olallai emberek jól tudták, hogy még több áldozata volt, a nőt két év letöltése után szabadlábra helyezték. Még az orvosi engedélyét sem vették el. A nő könyvet írt a filozófiájáról Fastin for the Cure of Disease címmel.

   Hihetetlen, de a sorozatgyilkos nő első útja a börtönből Olallába vezetett. Visszatért a klinikába, és újrakezdte a rendelést. Ismét jöttek hozzá a látogatók, és ő ismét halálra éheztette őket. Csak egy dolog változott: Hazzard nem jelentette a halálukat, hanem a holttestek nagy részét eltüntette egy mocsaras vidéken. Még húsz évig  nem bukott le. 

   Lehet, hogy Linda Hazzardnak sikerült átvernie a hatóságokat, de mégis megfizetett bűneiért.  1935-ben leégett a kórháza. Három évvel később megbetegedett, de úgy döntött, hogy csak a saját "szakértelmére" hagyakszik. Magán is elkezdte a saját diétáját, és átélte ugyanazokat a szenvedéseket, amiket az áldozati is. De túl makacs volt ahhoz, hogy kiszálljon. Végül 1938-ban életét vesztette. Halálra éheztette saját magát.

Linda esete megosztja a kriminológusokat. Candice DeLong, a nyugalmazott FBI profilozó úgy véli, hogy egy megszállott, szadista sorozatgyilkos, aki élvezetet lelt mások szenvedésében. Ezzel szemben Gregg Olsen író - aki erről az esetről is kiadott egy könyvet - úgy véli, hogy csak bizonyítani akarta a saját fantáziáját. Erre utal a saját öngyilkossága is. Nehéz igazságot tenni, de az biztos, hogy egy nagyon okos bűnözővel van dolgunk, aki végezhetett volna sokkal áldásosabb tevékenységet is a gyilkolás helyett. Áldozatainak pontos száma szintén ismeretlen. 15 személyről bizonyították be, hogy Hazzard ölte meg, de az a szám biztosan több, akár a hatvanat is meghaladhatja.

Dr. Linda Hazzard telke eladásra került, és egy kisebb házat építettek rajta. Ma egy család lakik ott. A családapa egy interjúban elismerte, hogy gyakran látnak idegen arcokat a ház ablakaiban, akik talán a klinika áldozatainak a szellemei. Vagyis a Hazzard-kúra emléke továbbra is kísért...