Történetünk a Kentucky állambeli Campbellben kezdődött, ahol a Bosley család az amerikai álmot élte. A család virágzását a családfőnek, a fiatal és jóképű Robert Bosley-nak köszönhette. A férfi egy tetőfedő vállalat tulajdonosaként jól keresett, és jövedelmét szívesen osztotta meg a szeretteivel. Nagyszerű támaszra lelt a feleségében, Amy-ben, aki imádta őt. A nő vonzó volt és okos, Robert megfogta vele az Isten lábát. A házaspár a campbelli társasági élet pillére volt, és szorgalmas keresztényként rendszeresen templomba jártak. A házasságukat két gyönyörű gyermek koronázta meg. Ez az álomélet 2005-ig tartott.
Robert és Amy Bosley
Ez év elején a tökéletes feleség, Amy Bosley sokkoló híreket kapott. Egy hivatalnok hívta fel, aki azt állította, hogy a férje több százezer dollárnyi adót nem fizetett be. Ez felkeltette nem csak Kentucky állam, hanem az USA figyelmét is, és egyikük sem túl elnéző. Amy nem tudta elhinni a híreket, megdöbbentette a férje árulása. Találkozást beszélt meg a telefonálóval, aki napokkal később kiküldött egy ügyintézőt a Bosley házhoz. Mivel Robert akkor dolgozott, az illető csak a főállású háziasszonnyal, Amy-vel találkozott. A vendég beszámolt neki arról, hogy a férje 1,7 millió dollárral tartozik Washingtonnak. A ledöbbent Amy megígérte, hogy sembesíti férjét a vádakkal.
Azonban 2005. május 17-én az asszonyt ismét felhívták, és közölték vele, hogy a pénzt még mindig nem kapták meg. Amy dühösen odaadta a férjének a telefont. Robert megbeszélt egy találkozót másnapra, és megígérte, hogy akkor majd tisztázhatják a dolgokat.
A Bosley-villa
Azonban valami közbeszólt. Még ugyanezen a napon késő éjszaka egy brutális támadás hangja rázta meg Cambell lakosait. A szomszédok világosan hallották, hogy valaki hatszor elsütött egy pisztolyt, majd betört egy ablakot. Rövidre rá Amy Bosley hisztérikusan hívta a rendőrséget: "Az a férfi betört a házamba és lelőtte a férjemet! Mit tegyek?!" A rendőrök azonnal kiérkeztek, és szembesültek a házban uralkodó zűrzavar méretétől.
Az egyik földszinti ablak be volt törve, a bútorok fel voltak borítva, a fiókok ki voltak nyitogatva, a papírok szét voltak dobálva. A hálószobában megtalálták a 42 éves Robert Bosley vérbefagyott holttestét. Hat lövést érte. Nyilvánvalóan küzdött az életéért, és verekedett a gyilkosával. A tetem az ágya mellett feküdt, és az ágy is csupa vér volt. Amy is megsérült, a támadója megütötte és meg is karmolta. A gyerekeik pedig halálra voltak rémülve.
A rendőrök gyanúsnak találták a helyszínt. A fiókok elmozdítása, a papírok elmozdítása megrendezettnek tűnt. Ráadásul Amy túl nyugodtnak tűnt, főleg ahhoz képest, hogy a szeme láttára lőtték le a férjét. Semmit nem vittek el a házból, és a nyomozók arra gyanakodtak, hogy egy előre megtervezett merényletről volt szó.
Indíték után kutatva, a rendőrség átnézte Robert Bosley utolsó napjait. Az első, amit találtak, a csalási ügy volt. A rendőrök kikérdezték a campbelli kormányhivatalokat, és azok egyértelműen megerősítették, hogy a tárgyalásaik nagy részét Amy Bosley-val intézték. Az áldozat ismerősei pedig azt állították, hogy Robert már jóval korábban megkérte a feleségét, hogy kezelje a cége és a család könyvelését is.
A nyomozók tehát kapcsolatba hozták az elsőszámú gyanúsítottat, az özvegyet a csalással, de ez még nem jelentette azt, hogy hidegvérrel lelőtte a férjét. Előbb bizonyítaniuk kellett, hogy a betöréses történet hamis. Ezért kikérdezték Bosley-ék két gyermekét. Megdöbbentő eredmény született. Mindketten biztosak voltak abban, hogy előbb hallották a lövéseket, és csak azután az üvegcsörömpölést, amikor az elkövető betörte az ablakot, és behatolt a házba. Mi? Vagyis az elkövető behatolt a házba, megölt valakit, és kitört a házból? Ez lehetetlen. nyilvánvaló volt, hogy valaki a házból ölte meg Mr. Bosley-t. És mivel a gyerekek megerősítették, hogy együtt voltak, amikor a lövések eldördültek, Amy maradt az egyedüli gyanúsított. Tíz nappal a gyilkosság után a nőt letartóztatták. Hogy elkerülje a halálbüntetést, Mrs. Bosley vádalkut kötött az ügyészséggel, és bevallott mindent.
Amy egész életében egy gazdag férfit keresett, és Roberthez is a pénzéért ment hozzá. A férfi mindent megadott neki, házat, autót, mindent, de a nárcisztikus Amy-nek semmi sem volt elég. Amikor a férje megbízta a könyvelései kezelésével, Amy szinte azonnal belekezdett a sikkasztásba. Csekkekett írt a kormánynak, melyekkel be kellett volna fizetni az adót. Ám sosem küldte el a csekkeket. A pénzt felvette, és elrejtette. A gyanútlan férje pedig bármihez az aláírását adta, mert megbízott a feleségében.
Amikor a kormány gyanakodni kezdett, Amy a férjére hárított mindent, és azt hazudta, hogy szembesíti őt a vádakkal. Ám nem így tette. Amikor a hivatal már türelmetlen volt, Amy a telefonban elmélyítette a hangját, és eljátszitta as aját férjét. május 18-ára beszélt meg találkozót, pedig jól tudta, hogy ekkor azonnal lebukna. Ezért úgy döntött, hogy megöli élete párját. Nem okozott számára gondot, nem volt lelkifurdalása. Nem tudjuk, hogy tényleg szociopata volt-e, vagy csak nárcisztikus személyiségzavarban szenvedett, de az biztos, hogy szívtelen volt. A velejéig.
Éjszaka Amy elővette a férje pisztolyát, és rálőtt a férfira, de az nem halt meg, sőt, megütötte a támadóját. Könyörtelen verekedés kezdődött a fegyverért, de Amy végül legyűrte a sebesült férfit, és még öt lövéssel kivégezte. Ezután kiment a kertbe, kívülről betörte az ablakot, visszament a házba, hívta a zsarukat, és felforgatta a házat. A betörés színlelése nem egyedülálló jelenség, de rendszerint nem vezet eredményre.
A vallomása alapján Amy-t 2006. november 2-án húsz év börtönre ítélték. Ám az ügye ezzel még nem élt véget. A vádalku értelmében az ügyészség nem vádolta meg a csalással, és az ítélet után sem próbálta meg megtalálni a lopott pénzt. A kormány sosem kapta meg a pénzt. Amy Bosley-t leghamarabb 2020-ban szabadlábra helyezik, és úgy néz ki, hogy nem kell utcaseprűnek mennie. Egymillió hétszázezer dollár várja, ha kikerült. Ez nem elég büntetés egy ilyen rideg és számító nőnek, mint ő, de tény, hogy csalónak nem volt utolsó.
