1989, július 25., Chicago. Mary Ann Harris délután elment az édesanyja házába, hogy gondoskodjon róla. Furcsának találta, hogy az ajtó nem volt bezárva, és hogy az anyja, az afroamerikai Mary Harris nem reagál a köszönésére. Amikor bement a hálószobába, az agyon megtalálta az idős hölgy holttestét. Mivel Mary már 97 éves volt, nem volt meglepő a halála, még ha eddig jó egészségnek is örvendett. Azonban az áldozat nyakára egy kendő volt tekerve, nyilvánvalóan megfojtották. Ráadásul eltűnt egy hifi torony is a lakásból. Mary Ann azonnal tárcsázta a 911-et.
A rendőrség kikérdezte a szomszédokat. Mivel Mary lakása egy idősek otthonának a része volt, rengeteg ápoló és öregember láthatta az elkövetőt. Egy szomszéd elmondta, hogy látott egy magas, erős testalkatú, néger nőt egy nagy dobozzal kijönni Mary lakásáról. A nyomozók profilképet készítettek a nőről, emellett rengeteg ujjlenyomatot találtak a tett helyszínén. Az lenyomatok képét felvitték az országos adattárba, és a számítógép azonnal kiadta a gyilkos képét. Egy magas, erős, fekete nőről volt szó, a 35 éves Dorothy Williamsről. A nőt már ismerte a rendőrség, ugyanis egy drogfüggő, piti bűnözőről volt szó.
Két hónappal később egy szemtanú meglátta Dorothy-t egy buszmegállóban. Ekkorra már más volt a hajszíne, vagyis a nő elváltoztatott külsővel próbálta félrevezetni a rendőrséget. Szeptember 26-án letartóztatták, és megvádolták a rablógyilkossággal. A nyomozók elégedettek lehettek volna, hiszen elfogtak egy veszélyes bűnözőt. De a profilozók nem nyugodtak le. Kiemelték, hogy a Mary elleni támadás kegyetlensége gyakorlott elkövetőre utal. Arra kérték a nyomozókat, hogy nézzék át a döglött aktákat, hasonló esetek után kutatva. Találtak is valamit, mely azóta sem hagyja nyugodni Chicago lakosait.
Dorothy Williams 1954. december 24-én született. Nehéz gyermekkora volt, és nagyon korán rákapott a kábítószerekre. 12 éves korára már két nagyon kemény drogot, heroint és kokaint is fogyasztott. Ilyen gyermekkorral Dorothy egész kamasz- és ifjúkorát kábult állapotban töltötte, és semmi más nem járt a fejében, csak az, hogy drogot akar. A heroin és a kokain olyan súlyos fizikai függőséget okoznak, hogy az elvonási tünetek akár halált is okozhatnak. Ám Dorothy-nak nem volt pénze a függősége finanszírozására, így hamar a tolvajlásban és a prostitúcióban találta meg a számításait.
Dorothy egy roppant erős nő volt, ennek ellenére sebezhető áldozatokat választott magának, mégpedig az öregeket. Gyakran lófrált Chicago öregotthonai körül, áldozatok után kutatva. Bekopogott a szobájuk ajtaján, és az állam által kirendelt nővérnek adta ki magát. Az idősek beengedték, és a nőből előtört a ragadozó természete. Arra kényszerítette őket, hogy adják át neki a pénzüket. Ezek a pénzek nem biztosították tartósan a szenvedélyeit, és újabb bűncselekményekre adta a fejét.
A nő hamarosan még undorítóbb bűnt követett el: öregembereknek árulta a testét. 1987. december 5-én a 79 éves Lonie Laws-nak szerzett örömöt, de a vén kéjenc nem akaródzott fizetni. Dorothy felkapta a vizet, ezért megragadta a fekete férfi nadrágszíját, és megfojtotta vele a kuncsaftot. Ezután átkutatta az áldozat lakását némi pénzért, illetve annak megtartásra vagy eladásra érdemes holmijaiért. A nyeremény nem volt magas, de egy kis drogra elég volt.
1988. december 6-án a 64 éves, és szintén fekete Ceasar Zuell felvitte magához a nőt. Ő sem fizetett. A nő most is dühöngött, és meg akarta ünnepelni az előző gyilkosságának egyéves évfordulóját. Amikor az öregember bicskát fogott Dorothyra, a nő elkapta a fegyvert, és megszúrta vele Zuellt, aki elvérzett. Dorothy ezután kirabolta a férfi a lakását.
Williams valószínűleg nem csak a pénzért ölt. Több nyomozók és profilozó is egyet értett abban, hogy a nő élvezte a gyilkolást. Az áldozatai olyan idős és beteg emberek voltak, akiket egy földre lökéssel, vagy egy ütéssel is leszerelhetett volna. Ráadásul mindig nevetséges összegekért ölt. Bátorrá és elővigyázatlanná tette, hogy egyik esetben sem kapták el, és úgy döntött, hogy hivatásos sorozatgyilkos lesz.
1989. július 25-én délben a 97 éves Mary Harris a lányával volt saját lakásában. Az idős hölgy nem volt betegskedő típus, és jó esélye volt arra, hogy megélje a száz éves kort. Ráadásul A lánya is szorgalmasan ápolta. Délután Mary Ann elment, de megígérte, hogy később visszatér. Nem sokkal a távozása után Dorothy megjelent Mary ajtaja előtt, és felajánlotta, hogy segít neki. Mary kirakott két dollárt az asztalra, hogy Williams vegyen neki tejet. Dorothy ekkor vette észre a hifitornyot, és tudta, hogy jó pénzt kaphat érte, amit aztán drogra válthat. Ezért letépte Mary fejéről a kendőt, melye mindig az mindig magán hordott, az idős hölgy nyakára tekerte, és megfojtotta. Ezután mindössze a hifitornyot és két dollárt vitt el. Azonban ennél az ügynél már túl óvatlan volt, így az ujjlenyomatai és a szemtanúk hamar lebuktatták.
1991-ben Dorothy Williamset bűnösnek találták a Lonnie Laws és a Ceasar Zuell elleni, hirtelen felindulásból elkövetett emberölések vádjában. Kétszeres életfogytiglani börtönre ítélték, sosem szabadulhat. Ezt követően bűnösnek találták a Mary Harris elleni, előre megfontolt gyilkosság vádjában is, és méreginjekció általi halálra ítélték. Azonban 2003-ban George Ryan kormányzó eltörölte a halálbüntetés intézményét Illinois államban. Az akkori halálraítéltek, így Dorothy Williams büntetését is életfogytiglani börtönre enyhítették. Szerencsére a börtönben kemény elvonókúrában vett részt.
