Szerkesztőink a weboldal megalakulása óta már rengeteg, szörnyűbbnél szörnyűbb esetről írtak, sokszor igen részletesen. De az eset még a mi gyomrunkat is felkavarta. Blanche Monnier kínzása Franciaország, de talán egész Európa legkegyetlenebb ügye mind a mai napig. Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas cikkről van szó.
1901. május 23-a, a franciaországi Poitiers. A történelmi város rendőrségére egy igen bizarr levél (1. kép) érkezett. Az írója, anonimitásba burkolózva leírta, hogy a rue de Sarlos 21. szám alatt egy borzalmas bűncselekmény zajlik. Az ott lakó család egyik nőtagja már 20 éve raboskodik egy kamrában. A rendőrök először nagyon is kételkedtek a levél hitelességében, hiszen jó és biztonságos környékről, azon belül is egy palotáról volt szó. Ennek ellenére kimentek ellenőrizni, hogy minden rendben van-e.
Abban az épületben egy köztiszteletben álló, nemesi család élt. A tulajdonos a megözvegyült Louise Monnier Demarconnay volt, aki megosztotta otthonát a fiával, Marcel Monnierrel és a volt alispánnal, Puget Theniers-szel. Az asszony nem volt fiatal, és igen jó híre volt. Több kitüntetést is kapott a város vezetőségétől jótékonysági munkájáért. Életét azonban egy tragédia árnyékolta be: 25 évvel azelőtt tűnt el az akkor 27 éves lánya, Blanche. Ám azóta már kiheverték a veszteségüket, és az eltűnt vénkisasszony lassan a feledés homályába veszett a városban.
A poitiersi rendőrség átnézte a Monnier-villát. Hamarosan találtak egy ellakatolt, emeleti szobát. Leverték róla a lakatot, és kinyitották az ajtót. Ami akkor a szemük elé tárult, azt soha egyikük sem volt képes feldolgozni. Szörnyű bűz csapta meg az orrukat, ami felkeltette a kíváncsiságukat, ezért bementek. A szoba egyik sarkában egy borzalmasan alultáplált, középkorú nőt találtak, aki egy mocskos szalmazsákon, gyenge lámpafényben, riadtan kucorgott. Hamar kiderült, hogy ő volt a 25 éve eltűnt Blanche Monnier.
Az 52 éves nő rémisztően sovány volt, hiszen negyedévszázadon át maradékokból élt. Megtagadták tőle a toiletet, így szobájában fellelhető volt évtizedek összes mocska. Ennek ellenére még csak ki sem szellőztettek nála. A levegő olyan büdös volt, hogy senki sem bírta ki pár percnél tovább odabent. A szoba tele volt, ételmaradékokkal, amiket a fogva tartók dobtak az áldozat elé (pl. rohadt kenyér, zöldségmaradványok, kagylóhéj, stb.). A szoba tele volt kártevőkkel, még a fogoly szalmazsákján is több tucat bogár szaladgált. Emellett Mademoiselle Monnier nem mehetett társaságba sem. A 25 évnyi magány és unalom kikezdte a nő pszichéjét.
Madame Louise és Marcel Monniert letartóztatták a kínzás gyanújával. Az élemedett korú özvegy beismerte bűnösségét. Elmondta, hogy 1876-ban az akkor 27 éves Blanche beleszeretett egy idősödő, elszegényedett ügyvédbe. Az anyja ezt nem fogadta el, de a lánya hajthatatlan volt. Louise-nak ekkor borzasztó ötlete támadt. megkérte a fiát, Marcelt, hogy zárja be a nővérét a kúria egyik emeleti szobájába. Az özvegy azt állította, hogy csak arra vártak, hogy Blanche letegyen rangon aluli szeretőjéről. Arra ők sem számítottak, hogy a nő még 25 év múlva is ott lett. Amúgy sem engedhették volna ki, mert akkor Blanche beszélt volna másoknak is a fogságáról. Tehát túl messzire mentek.
A grófnő vallomása néhány helyen eléggé sántít. Ha csak az ügyvédtől akarták volna távol tartani a nőt, akkor elég lett volna apácazárdába küldenie. Nem kellett volna éheztetnie vagy a toilettől elzárnia a nőt. Ráadásul az idős ügyvéd meghalt 1885-ben, ennek ellenére az áldozatot nem engedték ki. Még csak ideiglenes kimenőt sem kapott. A bűncselekmény valódi motivációja valószínűleg Louise Monnier szadizmusa volt. Begerjedt a szenvedéstől, amit ő okozott a saját gyermekének. A szadistákat nem maga a fájdalomokozás izgatja fel, hanem az áldozat rimánkodó könyörgése. Imádják az izgalmat, amit az okoz, hogy egy másik személy általuk szenved. A szadizmus nem egyik napról a másikra alakul ki, Louise-ban már kamaszkora óta meg kellett, hogy legyen ez a hajlam. Jól esett neki a tudat, hogy a lánya egy levegőtlen szobában, a saját mocskában táplálékot kutat. Ettől begerjedt, és valószínűleg kitűnően aludt.
Blanche Monnier évekkel a kiszabadítása után
Az anyát - már ha hívhatjuk itt - a vallomástétel után előzetes letartóztatásba helyezték. 15 nappal később meghalt. A fiát, Marcelt bíróság elé állították. Azzal védekezett, hogy az egész Louise ötlete volt, és hogy nem tettek erőszakot az áldozatot. 15 hónap börtönre ítélték, de a fellebbezése során felmentették. A bíróság ugyanis elfogadta azt az érvet, hogy Blanche bármikor kijöhetett volna, csak nem akart. (Ezt az állítást több bizonyíték is megcáfolja, elsősorban az a tény, hogy a szoba ajtaját kívülről lelakatolták. Azonban egy köztiszteletben álló férfiú ült a vádlottak padján, aki jelentős befolyással rendelkezett. Az ügyvédjének, amiből szintén a legjobbra futotta, nem volt nehéz dolga.)
Blanche-ot azonnal kórházba szállították, de még így sem volt biztos, hogy életben marad. Végül megerősödött, de a 25 évnyi kínzás és a magány hatalmas lelki és szellemi károkat okozott neki. 1913-ban egy blois-i elmegyógyintézetben hunyt el. 1930-ban André Gide író könyvet írt az életéről A poitiers-i visszavonult címmel.
