Hacsikó, a leghűségesebb barát

Ez a japán akita kutya Ueno Hideszaburó agrárprofesszor házikedvence volt. A férfi vonattal járt dolgozni egy másik városba, ahol az egyetemen tanított. A férfit mindig elkísérte a hűséges eb, majd egyedül ment haza. Amikor a munkaidő letelt és Ueno hazatért, a kuytája már várt tá az állomáson. Ez így ment évekig.

Ám 1925-ben a gazdi munka közben szívrohamot kapott, és meghalt. Hacsikó hiába várta aznap is a szeretett Uenót, ezért másnap megint kint várt az államáson. Ez így ment tovább egészen az állat haláláig. Hacsikó kilenc évvel élte túl a gazdáját.

Az eset nagy figyelmet kapott, főleg, mivel a japánok nagy hangsúlyt fektetnek a hűségre. 1987-ben a szigetország filmben dolgozta fel a hűséges kutya esetét. 2009-ben készült el a Hacsi, a leghűségesebb barát című angol-amerikai film Richard Gere főszereplésével.

Ez a fajta hűség az egyik legismertebb jellemzője az akitáknak. Nemrégiben egy ilyen kutya, Maya hat napig várt a gazdájára, Sandrára egy spanyol kórház előtt, ahol a lányon vakbélműtétet hajtottak végre. Bár a gazdi szülei megpróbálták elvonni onnan az állatot, az ott maradt, és egész turistalátványosság lett belőle. Amikor Sandra végre kilépett a kórházkapun, Maya vele együtt hazament.

Fido, a II. világháború mártírja

Az Olaszországban élő Fido (jelentése: hűséges) valószínűleg egy bombázás elől menekült el gazdáitól, s kóbor kutyaként éldegélt. 1941 novemberében a toszkániai Borgo városában talált rá egy téglagyári munkás, Carlo Soriani. A férfi észre vette, hogy az állalt megsérült, ezért hazavitte és meggyógyította. Miután Fido felépült, minden nap elkísérte gazdáját a buszmegállóhoz, ahonnan a férfi dolgozni járt, és délután ugyanott várta a gazdáját szállító busz érkezését. Ez két évig minden nap így történt.

Ám 1943.december 30-án a szövetségiek lebombázták a téglagyárat. Carlo Soriani rengeteg más emberrrel együtt életét vesztette. Fido azonban  rendkívül türelmes volt, és továbbra is kijárt a buszmegálóhoz, hogy fogadhassa a gazdáját. A 14 évvel később bekövetkezett haláláig mindennap kiment a megállóhoz, vagyis több mint 5000-szer tette meg az utat feleslegesen Az olasz média felkapta az ügyet, így a kutya turista-látványossággá vált. 1958. június 9-én pusztult el, mégpedig abban a bizonyos buszmegállóban. Halála újsághírré vált.

Bandázás. gyilkosság, fagylalt

James Sementelli egy 83 éves Pearl Harbort túlélő volt a pennsylvaniai Lock Heavenben. A postán dolgozott, kedves ember volt, és több kutyát is tartott (élete utolsó éveiben már csak egyet, akinek neve és faja ismeretlen). Közel lakott hozzá a 23 éves egyedülálló anya, Shonda Dee Walter is. A nő félvér afroamerikai volt, drogozott, és beállt a Bloods nevű bandába. Ahhoz, hogy tisztelje a többi tag, ölnie kellett, s a választása James Sementellire esett.

2003. március 25-én Shonda egy bárddal berontott az öregember hez, és összeverte vele a férfit. Az ütések közben cigiszünetet tartott és imádkozott is. Mr. Sementelli testén 66 db ütésnyom volt átható, a bal füle majdnem leszakadt, de még élt. Ezért a gyilkosa egy X-et vágott a hasára. Ezután megevett egy tál fagylaltot, ellopott több mint 500 dollárt és megmutatta a barátnőinek a holttestet.

Az áldozat kutyája látta a gyilkosságot, és nem menekült el. El sem mozdult a holttest mellől. James Sementelli testét csak egy héttel a bűntény után találták meg, de az állat még mindig ott gubbasztott mellette. A rendőrség átszállította őt egy menhelyre, további sorsa ismeretlen. Shonda Waltert közben elkapták, és jelenleg is siralomházban van.